A titkos kertben álmodó nyomott nyomor

2010-01-10T16:02:00.002+01:00

Tegnap eszembe jutott, hogy milyen furcsa, hogy egy csomó ember annyira önző és bezárkózott életet él, hogy még a társas kapcsolatait is a kölcsönösség helyett az egyéni önmegvalósítás és presztizskényszer határozza meg.

2009-12-30T05:24:00.000+01:00

Van, hogy az ember annyira elveszti minden ambícióját, hogy még feladni is lusta.

2009-10-29T20:10:00.002+01:00

1. holnapután költözöm és mostmár tényleg be vagyok szarva.
2. itt ülök a gödörben, és leült a mellettem lévő asztalhoz egy külföldi csávó, aki folyamatosan magában beszél. aztán felállt, leült két másik srác, de az őrült visszajött és visszaült hozzájuk. rémes.

2009-10-26T18:27:00.001+01:00

Nemrég hallottam a tévében, hogy németországban, amit amúgy is leterhel a kétféle vakcina botránya (ráadásul valami káros anyag is volt az egyikben vagy másikban) pusztán az emberek 15-16%-a tervezi magát beoltatni. Magyarországon a terhes nők kb. 5 %-a teszi meg ugyanazt.
Nos, úgy tűnik a gyógyszergyáraknak, és minden más illetékes szerveknek nem lesz meg a remélt nyereség a világhisztérián. Bukta van gyerekek!

2009-10-25T01:31:00.001+02:00

Az életem lepereg előttem. Meghatódom. Volt értelme. A sok munkának, harcnak, a sok fáradtságnak. Elértem vele valamit.
Benne vagyok a google suggestionban!

Újra kiborult a csernobili

2009-10-19T22:47:00.006+02:00

Olvasom Czeizel Endre az ÉS-ben megjelent cikkét a terhesek oltásáról. Mivel ez a lap a kedvencem a politikával (is) foglalkozó újságok közül, először örvendeztem.
Aztán már annyira nem. Czeizel szerint ugyanis a terhesek oltása gyakorlatilag kockázat nélküli.

Ha azt írja, hogy van némi kockázat ugyan, de ennek ellenére ő mégis ajánlja, azt könnyebben megemésztettem volna. De szó szerint idézve:
"Mindazok, akik a várandósokat felelőtlen riogatással erről lebeszélik, a szememben hasonlítanak azokhoz a tűzoltókhoz, akik az égő házban lévőket azzal rémisztgetik, hogy kint elütheti őket a tűzoltókocsi..."

Márpedig szerintem ez így nincs rendben. Persze úgy tesz, mintha felvonultatna érveket mellette és ellene; valójában nem ír le ellene szóló érvet. A cikk azt mondja: a h1n1 oltásnak nincs kockázata. Az "Érvek ellene" cím alatt a laikus és szakértelem nélküli emberek félelmeit sorolja, rögtön meg is magyarázza hogy az mind miért is hülyeség, de valódi érveket nem kapunk.

Ír arról is, hogy minden gyógyszernek mellékhatása van, és ezt olyan szájbarágósan, mintha arra kellene számítani, hogy az ÉS-t olvasó rétegnek ez újdonságszámba megy.
Érinti a Guilain-Barré betegséget, ami egy valóban borzasztó állapot, az influenzaoltás után minden százezredik emberben fellépő végtagbénulást jelenti. Azonban annak az oltóanyagnak az összetételét megváltoztatták, és így már csak minden egymilliomodik embernél fordul elő.
Az esély így valóban csekély, de az én generációmnak erről bizony Jim Carrey híres-hírhedt jelenete jut eszembe: "Van esélyem! Van esélyem!!!" - óbégatta.

Bennem azonban megint felmerül az a kellemetlen érzés, hogy ez gyanús. Az egész világ attól hangos, hogy a gyógyszergyárak hogyan nyerészkednek az embereken. És ez nem összeesküvés-elmélet, ezzel nagyjából mindenki tisztában van, a racionális ember utánanéz a kockázatoknak, mielőtt beoltatja magát. Nem tudom, hogy konkrétan kinek, vagy minek köszönhető, hogy a világban ez mára köztudott; talán harcos civileknek, talán azoknak az orvosoknak és gyógyszerészeknek, akiket a többi félrelökött a kondértól. Mindenesetre tény, hogy a gyógyszeriparág a lehető leggusztustalanabb módon akar pénzhez jutni- és többnyire sikerül is neki.

Kihez forduljon egy mezei állampolgár, aki szeretné megvédeni magát a betegségektől, kinek higyjen? Az ilyen cikkeknek, ahol szimpatikus, de mostanra önmaga által lejár(atott)t tévédoktor a szocializmust idéző pofátlan probléma-tagadásukkal úgy tesznek, mint nem létezne igazi kockázata egy ilyen oltásnak? Tényleg nincs? Akkor miért mondja sok más orvos, hogy nagyon is van? Mert ők mind helikopterek?

Persze az az én magánügyem, hogy ez a cikk nekem gyanús. Sőt, én jóhiszemű ember vagyok, elsőre azt feltételeztem, hogy ezt a cikket jóhiszeműen is kell olvasni.
De aztán beugrott, hogy Czeizelnek nem ez az első ilyen nyilatkozata. Csak hogy a legdurvábbat említsem, 1986-ban azt nyilatkozta, hogy a csernobili sugrázás nem árt a csernobili terhes nőknek. Később (jóval később) úgy fogalmazott, hogy hivatalos helyekről kapott "adatokról" mondott véleményt.
Egyrészt nem hiszem el, hogy egy orvosnak fogalma sincs, hogy milyen sugárzással jár egy ilyen katasztrófa, mert akkor tudnia kellett azt is, hogy a környező X kilométeren belül bizony nem hogy árt, hanem mindenki rövid időn belül elpatkol. Másrészt akinek egy kicsi fogalma is van arról, hogy annak idején hogyan is működött a pártállami propaganda gépezete, az maximum nevet az ilyen "Én nem tudtam, hogy nem igaz, csak a kezembe nyomták, hogy olvassam fel!" - jellegű mondatokon.

Mikor érjük már meg, hogy az ilyen hitelt vesztett emberek maguktól tudni fogják, hogy ezek után egyszerűen nem illik ilyen súlyú kérdésekben nyilatkozni? Megrendelt cikk ez vajon? Ne tegyük a hülyét, mindenki tudja, hogy itthon nagy kultúrája van a megrendelt cikkeknek.
De ha valóban az, miért nem figyelnek rá jobban oda, hogy kevésbé legyen szájbarágós? Hogy legalább egy fikarcnyit hitelesebbnek tűnjön? Kinyitom a kedvenc újságomat és ez a propaganda ömlik ki belőle? Ide azonnal egy másik tudóst is, valami ellenhangot, aki leírja az ellenvéleményt!
És ezek után még el kéne néznünk a tényt, hogy Czeizel Endre tulajdonképpen nem is hazudott, pusztán az igazság egyik alternatíváját írta meg (- amin valószínűleg még jól is keresett)?

És továbbra sem tudom, hogy lehet-e még valakinek hinni gyógyszerügyben. Én nem vagyok orvos, nem tisztem mérlegeni az orvosi kérdéseket, és nem is akarom. Egy olyan szervezetet akarok, ami független vállalatoktól, államoktól, gyógyszergyáraktól, meg úgy összességében, mindentől. Ami képes felelősségteljesen mérlegelni, tájékoztatni.
Majd szóljatok ha van ilyen!

Addig is szedem a D vitamint.

2009-10-17T00:51:00.002+02:00

csillagidő 17102009

GT-vel megbeszéltük, hogy egyszerre letöltjük a Főnök című sorozat 5/1-es részét, és egy időben megnézzük. A torrent sebessége azonban hirtelen csökkenni kezdett...

epo üzenete (0:44):
zuhan a sebesség

epo üzenete (0:45):
energiát a pajzsokra

epo üzenete (0:45):
vonósugarat aktiválni

General Thomas üzenete (0:45):
de hölgyem, a pajzsaink már csak 40%al működnek!

General Thomas üzenete (0:45):
és folyamatosan csökkennek!

epo üzenete (0:45):
hipertérsebességre felkészülni

General Thomas üzenete (0:45):
nem tudjuk sokáig tartani ezt a tüzelést

epo üzenete (0:46):
átrántjuk a delta kvadránsba ahol nem tudja védeni őket a borg flotta

2009-10-07T12:46:00.000+02:00

Csak annyit akarok mondani, hogy a fővárosi gázművek legyen átkozott, meg az utódai is. Megátkozom azt, aki kitalálta az általányszámlát, meg az összesítő számlát.
Legyen átkozott az összes orosz gázvállalat, aki ilyen kurva drágán adja a gázt, és vele együtt az is, aki kiegyezett velük magyar oldalról, és egyáltalán legyen átkozott mindenki, aki kitalálta, legyártotta, beszerelte a gázkonvektort.

2009-10-06T03:39:00.003+02:00

A tévében arról van szó (discovery), hogy a Star Trek sorozat mennyiben volt hatásra az emberi kultúrára. A dokumentumfilm ez a sorozat ihlette a (műtéti) lézerkés, a rádiótelefon, és az Ipod fejleszőit is.
Valamint azt is elmondták, hogy a téridő meghajlításához több, mint egymilliárd nap energiájára lenne szükség. És én még azt hittem, hogy a norbi torna a megerőltető.

Olyasmiről is szó volt, hogy szintén ebből a filmből ered a tolóajtó is, illetve hogy a legérdekesebb eszközük a transzporter volt, aminek a létrehozására már szintén voltak próbálkozások, és úgy tudom, hogy elemi részecskéket már sikerült transzportálni laboratóriumi körülmények közt.
Kezdem érteni, hogy miért kedvelem a Star Trek-filmdinasztiát.
Sokat gondolkodtam már azon, hogy az irodalom - jelen esetben a filmművészet- milyen hatással van a tudományra. Azt mindig is tudtam, hogy a tudósok ötletadói az írók - gondoljuk csak Verne Utazás a holdba című könyvére-, de nem tudtam megítélni, hogy mégis, milyen mértékben.
Sokkal biztosan most sem merném felbecsülni, de egy jelen pillanatban egy kicsivel még inkább biztos vagyok abban, hogy igen: a tudomány ihletadói azok a fantáziagépek, akiknek halvány gőzük nincs a fizikához.

Persze ez logikus is; a tudósok agya nem arra van kiképezve, hogy mindig újabb és újabb dolgokat találjanak ki. Nem technikai eszközökre gondolok, hanem célokra. Az álmodozók kitalálják a célokat, a tudósok pedig az eszközöket. Talán ez a legjobb megfogalmazás.

Tulajdonképpen ehhez nem nagyon értek, csak elméletben gondolkodom róla, aztán vagy beletrafálok, vagy nem, de biztos vagyok benne, hogy B. úgyis fogja magát és odaokoskodik valamit a kommentbe :P

2009-10-04T05:28:00.002+02:00

Mostmár egyre több évre visszamenőleg megfigyeltem, hogy velem valamiért októberben történnek az érdekes dolgok. Ezért idén is nagyon várom ezt a hónapot, ami enélkül unalmas és érdektelen lenne. A kiábrándító szeptember, és a lehangoló november (ami szerény véleményem szerint a legszörnnyűbb része az évnek) közti átmenet.

Rögtön van több időpont is ami miatt emlékezet lehet. Például itt van rögtön, hogy október végén átköltözöm egy másik albérletbe. Költözni undorító dolog, ezt mindenki tudja. Mégis várom, mert ez valami újnak a kezdete, és valami olyan dolognak a vége, amit már nagyon le akartam zárni. Ezt a lakást már itt szeretném hagyni. Mostnában elgondolkodtam rajta, hogy talán mégis szeretem, és szar lesz itt hagyni, de asszem nem. Persze hozzám nőtt, de ez csak az idő miatt. Sajnos a lakás szar, minden más jó. Pl. a főbérlő eszményi. Remélem a következő is az lesz (olvass a blogot szóval most vigyorog).
Viszont sok rossz élményem van itt. És tudjátok: van lakás, ahol az ember él, és van, amelyik az otthona. Ez az előbbi.

2009-10-03T11:40:00.003+02:00

Többen is kérdezték, hogy milyen a munka, amit találtam. Hát, első nap jónak tűnt elmondás alapján. Második nap már egy árnyalatnyival több kétségem volt. Harmadik nap jól indult, rosszul végződött, szóval most azt tudom mondani, hogy ilyen szar munkát még nem végeztem életemben. Nemtom még, hogy mi lesz. Elvileg jól fizet.

2009-10-01T10:01:00.001+02:00

Tegnapelőtt délután elküldtem az önéletrajzomat egy helyre. Este hétkor felhívtak, hogy be tudok-e menni állásinterjúra másnap, és természetesen be tudtam. Tegnap fél tizenkettőre ott voltam (egy andrássy-úti palota), és tizenkettőkor már volt munkám. Előttem négy embert küldtek el. Úgyhogy most megyek is, mert ha az első nap elkésem, valszeg az nem fogja jól kivenni magát.

2009-09-30T01:55:00.002+02:00

Úgy tűnik kulturális ajánlós időszakomat élem.

Tizennyolc éves voltam, mikor először olvastam Tibor Fisher: A béka segge alatt című könyvét. Pont a tanév elején voltunk, és mikor októberben az iskola megtartotta a 23.-i ünnepséget, hirtelen rájöttem, miről is van szó. Aztán mérges lettem, mert úgy találtam, hogy az iskola nem képes megfelelően közvetíteni az '56-os forradalom lényegét.
Lényegét? Van ilyen? Azt hiszem, nincs. Inkább akkor legyen úgy, hogy a forradalom érzését. Ez már igazán szubjektív ahhoz, hogy mindenki el tudja képzelni, mire gondolok.

A könyv maga páratlanul ötvözi a tragikumot és a komikumot. Azt hiszem, nem tudok olyat leírni róla, amit még nem írtak le. Vagy talán mégis: ez a könyv mesélte el nekem, hogy miért érdemes emlékezni a magyar történelem ezen pillanatára. Azóta egész máshogy állok hozzá, illetve azóta hozzáállok valahogy.
Nem tudom szavakba önteni, hogy miért hihetetlenül tehetséges író a magyar származású Tibor Fisher, de tény, hogy az. Életem egyik legjobb könyvét írta meg.
Most, hogy közeledik október 23.-a, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. Online antikváriumokban is előjegyezhető, például itt. Én újra el fogom olvasni, mert megint nagy élmény lesz majd, és hogy újra átérezzem, mi történt egyszer ezen a helyen, ahol élek.

De külön ajánlom külföldön élő magyaroknak. Fájni fog utána a szívük, de ettől mindenki több lesz. Itt pedig egy általános ismertető van a könyvről.

2009-09-29T04:17:00.002+02:00

Néhány éve (most, hogy utána számolok, lehet, négy is van már, szóval jónéhány) rátaláltam a neten Eva Cassidy-re. Talán előzetesen egy Zorán interjúban olvastam róla, talán egy számot töltöttem le, amit ő énekelt már nem emlékszem.
Az biztos, hogy akkor életem egyik fontos pontjához értem el akkor, hiszen megtaláltam azt az előadót, aki minden kétséget kizáróan zseniális képességeivel és páratlan életútjával mély nyomot hagyott bennem.
Minden alkalommal, mikor elolvasom, hogy mi történt vele, újra és újra mélyen megérint; épp úgy, ahogy a zenéje is. Semmihez nem fogható, páratlan és minden fölé emelkedő. Fiatalon ment el, mint az összes többi igazán nagy, páratlan művész, akik úgy alkottak népszerű és mindenkit megérintő dolgokat, hogy közben egy pillanatra se kommerszesedett, közönségesedett el. Úgy alkotott újat és szépet, hogy senkit se utánzott.

Az egyik legérdekesebb darab tőle talán a Somewhere over over the rainbow, amit úgy énekelt el, mint soha, és sokak szerint (pl szerintem is) ennek a dalnak ez a létező legjobb verziója.

You take my breath away

Itt pedig a leírásban egy viszonylag részletes beszámolót olvashattok róla. Who knows where the time goes bye?
Vannak pillanatok, amikor az ember átérzi, hogy az életben mi számít, és mi nem. Miért rohanunk el (egymás mellett), miért nem foglalkozunk olyasmivel, amit az idő soha nem mos el? Minden eltűnik egyszer, egy szál ruha nélkül érkeztünk a világba, körülöttünk, és bennünk is minden folyamatosan cserélődik. Minden értéket, ami nem ideiglenes, olyan emberektől kapunk, akik kedvelnek minket. Ők foglalkoznak velünk már születésünk előtt, nekik köszönhetjük, hogy magatehetetlen gyerekként túléljük az első pár évet, és ugyanúgy az ilyen embereknek köszönhetjük azt is, mikor életünk végén azt, ami megmaradt belőlünk, visszaadják a földnek.
Ki tudja, hova megy az idő, és hogy miért megy olyan gyorsan?

2009-09-28T13:26:00.002+02:00

Olyan hülyeséget álmodtam, hogy az már hihetetlen. Valami olyasmi volt, hogy egy kórusos fiú mellett aludtam a tesóm szobájában (abban a lakásban, ahol már se ő, se én nem lakom), a keskeny ágyon, és az illető hirtelen eltűnt, pedig előtte láthatóan nem érezte magát rosszul, és hogy utána láttam a blogján, hogy azt írta, közepesen rossz éjszakája volt, és rémálmok gyötörték. És ezen kiakadtam. Komplexusos vagyok-e.

2009-09-28T01:11:00.003+02:00

B. mondta, hogy megnézte a Dorian Gray című filmet. Én még nem is hallottam róla, úgyhogy rákerestem, és az első meglepetés az volt, hogy a Parfüm vörös leányzója játszik benne (1990-ben született, hogy rohadjon meg), a másik pedig az, hogy a plakátja kísértetiesen hasonlít a Parfüm plakátjára. Íme.
Szerintetek ebben van szándékosság? Utalhat valamire?

2009-09-27T02:55:00.002+02:00

Augusztus elején volt egy éve, hogy itt lakom. Akkor azt írtam, hogy mikor lepakoltunk a teherautóról, dezsavűm volt, és ezt jó jelnek vettem. Hát most pedig elmegyek innen. Nem jött be ez a lakás, nem érzem itt magam jól, tovább kell menni.
Azt mondják, vannak olyan helyek, ahol az ember otthon van, és van olyan, ahol csak szimplán él.

Ennek kapcsán megnézegettem az egy évvel ezelőtti postjaimat, és furcsa érzések vettek rajtam erőt. Annyi minden változott, és annyi minden meg nem. Á. visszatért, D. úgy tűnik, örökre eltűnt, mondjuk vele nem tartott sokáig a barátság, de annál érdekesebb volt.

Holnap megint CD felvételre megyünk kórusilag, megint egy népszerű előadónak áldozunk a tehetségünkkel. Halleluja.

... és a csodagyümölcsöt még mindig nem próbáltam ki, pedig ki akarom... egész el is felejtettem, ti emlékeztek rá?

http://www.mysteriousfruittablets.com/

2009-09-16T02:04:00.002+02:00

Sokszor elgondolkodom emberken. Hogy vajon mennyire látják magukat reálisan.
Teszem azt: egy ember azt mondja, hogy ő utálja az irigy embereket. És a következő pillanatban ő is irigyen viselkedik.
Biztos ismerős a helyzet. Hányszor voltál már tanúja.... és hányszor tetted meg te magad is pont ugyanezt?
Engem taszít ez a viselkedés.
Azt mondja: Nem szeretek senkivel beszélgetni. Aztán beszélget. De nem nem úgy (véletlenül se), hogy annak értelme legyen. Unalmasan, kényszeredve. Akkor minek?
Hát igen, nekem is hányingerem van az emberektől többnyire. Alkalmazkodom hozzájuk, mert nincs más választásom. De akkor is. Tönkretesznek.

2009-09-14T00:40:00.000+02:00

BB vett egy elektrorollert.

BB(0:39):
lehet hozzá sok tartozékot venni
BB (0:39):
már érzem, milyen lehet autóbuzinak lenni
BB (0:39):
tuning meg bólogatós kutya meg Wunderbaum meg neonfények

2009-09-13T03:17:00.003+02:00

A tegnapi éjszakáról először azt akartam írni, hogy szürreális volt, de ma visszatekintve már inkább csak unalmasnak tűnik. Találkoztam a volt osztálytársammal, akivel sok-sok éve nem, és aki leginkább elkeseredettnek tűnt, meg a furcsa barátaival, akik között volt egy tényleg különös lány. Konkrétan arra gondolok, hogy az este közepén elugrott dugni bizonyos K. A. celebbel, a városligetbe, ahol egy padon rendezték le egymást. Nem, az illető nem prostituált, csak... egy lúzer? Mert ez a fajta 10 perces "találkozó" a ligetben még egy kurvának is eléggé gazdaságos megoldás lenne.

Mindenesetre ez a lány ezt csinálta, aztán visszajött, és még büszke is volt rá.

EGyébként a SOHO nevű helyen voltunk, ahol a magyar dal napjára való tekintettel lejátszották az összes gagyi magyar slágert. Borzasztó volt.

2009-09-12T19:37:00.002+02:00

Mióta elmentek a srácok, rámtört a sportmánia. Nem csoda, hiszen ők sportmániások voltak, különösen az egyik, én meg hajlamos vagyok átvenni az ilyen "szokásokat". Főképp, ha azt látom, hogy valakinek ez nagy örömöt okoz, ráadásul nem is árt. Sőt.

Szóval rám tört a sportolási vágy. Ez már önmagában is elég vicces, mert egész eddigi életemben én nem hogy sporty nem voltam, hanem egyenesen antisportynak lehetett kategorizálni.
Talán a tudatalattim tréfája, talán az élet furcsa fricskája, hogy pont most lettem beteg. Úgy meg nem nagyon lehet sportolni. Tegnapelőtt koriztam egy órát, az még egész rendben volt, de amikor hazaértem olyan abnormális fáradtság vett rajtam erőt, amit szerintem még soha nem éreztem. Aludni viszont nem tudtam, így egész éjszaka betegen fetrengtem, a végén már annyira szarul voltam, hogy elgondolkodtam az orvosi ügyelet felkeresésén.
Szar, ha az ember beteg, és egyedül van.

De végül végigcsináltam, mert úgy akartam. Túléltem.
Előtte való este meg táncoltunk fél éjszaka, mert megtetszett az elektronikus diszkó (amint azt korábban írtam), és nem akartam kihagyni a következő alkalmat. Nem érdekelt, hogy beteg vagyok, meg tudom csinálni, ez nem akadályoz meg...!
Gondoltam, hogy ez nem tesz jót a betegségemnek, vagyis nekem, de nem érdekelt. Jól éreztem magam.

Ma úgy volt, hogy a kórussal elmegyünk Eszékre fellépni, ráadásul szólót énekeltem volna. Tök betegen még el is mentem tegnap este a főpróbára. Tök feleslegesen. A végén jutott eszembe, hogy az utazáshoz kéne a személyim. Az meg nekem most nincs, mióta elhagytam/ellopták. Szóval pofára esés. Betegen. De meg tudtam volna csinálni, még betegen is, hős voltam, próbáltam, ha rajtam múlik, nem akadályoz meg a betegség....!

Ennek örömére ma megpróbáltam rendet csinálni és kitakarítani itthon, hogy ne úgy nézzen ki a lakás, mint egy elbaszott drogos búvóhely. Nem sikerült. De hát istenem, beteg vagyok.

2009-09-12T01:10:00.002+02:00

Az utóbbi időben három ember is "visszatért" az életembe azok közül, akik korábban a barátaim voltak, de megszakadt, vagy megszakítottuk a kapcsolatot. Ennek az oka nyilván az, hogy én elég következetesen ragaszkodtam egy döntéshez, ha már meghoztam. Azt gondolom, a döntések erre valók.
Akkor most miért történt így mégis?
Egyrészt azért, mert ők vissza akartak jönni; másrészt azért, mert én visszaengedtem őket. Harmadrészt pedig, ami a legfontosabb, kezdek rájönni, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy örökre magunk mögött hagyjunk olyan embereket, akiket egyszer szerettünk.
Most már tényleg öregszem, és másokkal, vagy a közhiedelemmel ellentétben én azt hiszem, hogy épp hogy egyre inkább rugalmasabb vagyok, és egyre inkább képes vagyok belátni a saját érdekeimet. Pedig ha az ember öregszik, egyre inkább becsontosodik az elméje.

Én ezt nem akarom megengedni magamnak. Nem is fogom. Azt hiszem továbbra is elég rugalmas, dinamikus személyiség vagyok. (Mi más árulkodhatna erről jobban, mint hogy másfél hete életemben először táncoltam elektronikus zenére és élveztem...?!?)

Viszont van még néhány megszakadt barátság, amire azért kíváncsi lennék. Bár őszintén szólva, egy olyan se jut eszembe, aki hiányozna. Itt van ugyebár még D., és A., de ők valahogy vagy túl rövid, vagy túl hosszú ideig tartottak ahhoz, hogy újra az "enyémek" lehessenek.
Meg itt van még Zs. aki nem barát volt, hanem. Na, ez egy érdekes kérdés. Vajon vele fogok még beszélgetni valaha?
(Egyébként ezen most elgondolkodtam, és azt kell hogy mondjam: legalább annyira volt barát, mint bármi más.)

Hogy van-e értelme ennek a reunionnak, nem tudom. Pár hete még rávágtam volna, hogy nincs. Most úgy gondolom, hogy ha mindannyian tudunk változni, tanulni az előzményekből, akkor nagyon is. Ha én meg tudok nekik felelni, és ha rájuk lehet számítani, akkor mindenképpen.
Vagy ne m is gondolom, inkább remélem.
A másik felem meg reméli, hogy nem csak méltatlan kompromisszumokba megyek bele.

Vajon az öregedéstől való félelmem erősebb, mint az elveim mellett való elkötelezettségem?

2009-08-08T16:30:00.001+02:00

Nemtom ti hogy vagytok vele, de én többször voltam úgy, hogy egy könyvet többször is elolvastam. Volt amit annyiszor, hogy meg se merném tippelni. Nem tudom konkrétan miért, egyszerűen át akartam élni újra azt az élményt, amit az olvasmány okozott.
Most épp tervezem újra olvasni a Claudius 1-2-őt Gravestől, csak az első részt kölcsönadtam valakinek kb. három éve, és azóta se nagyon töri össze magát, hogy visszaadja, pedig többször is figyelmeztettem rá. Hát essen a fejére a könyvespolcról.
Imádom azt a könyvet, nagyon közel áll hozzám.
Most meg itt vagyok bécsben, három napot terveztem, Dórit költöztetjük, stb. A pénztárcám sajna eltűnt. Nem tom, holnap reggelre meglesz-e.
De ha nem, akkor várom a jelentkezőket, akik hazavinnének. ::D

2009-07-30T12:26:00.000+02:00

Jut eszembe, összeválogattam rengeteg jó dalt a nyolcvanas-kilencvenes évekből. Nem általános válogatás, hanem az én izlésem, de sok olyan szám van benne, aminél az ember a homlokára csap, hogy jaj tééélleg, ez is de jó volt.
Szóval ha valakinek kell, szóljon.

2009-07-30T12:14:00.002+02:00

Tegnap végigrohantam a fél várost (vagyis az egészet). Felvettem előtte az órámat, hogy tudjam mennyi az idő -meg hogy olyan dizájnos legyek :)
Utána leugrottam a moriba. Nem volt túl sok kedvem hozzá. Egyszer csak észrevettem, hogy nincs a karomon az órám. Elkezdtem keresni a pult környékén, először egyedül, aztán szépen a többiek is nekiálltak, végül a pincérek meg a pultosok is csúsztak-másztak a bárszékek alatt. De nem találtuk meg. Gondoltam, hogy valahogy leesett a kezemről, és nem vettem észre.

Kicsit sajnáltam ugyan, de különösebben nem érdekelt, pedig igen márkás darab, vagy legalábbis annak a replikája :)
Aztán ma felkelés után épp a szokásos patkánydögönyözést tartottam, mikor mit veszek észre az asztalon? Az órát. Szépen odarakva, mintha valaki utánam hozta volna.
Persze nyilván nem hozta oda senki, csak valahogy levettem, mielőtt elmentem a moriba, aztán nem vettem fel. Csak elfelejtettem, hogy itthon hagytam. Ez már öregedés... vagy valami komolyabb?

2009-07-27T13:47:00.004+02:00

Nagy most a cirkusz az aquaworld miatt. Hogy ugye szegény gyerek beleesett valami aknába, és valami gépészeti cucc elég hamar végzett vele. Először is nem értem, mi az hogy BELEESETT? Ha jól láttam, állt a szörfmedence szélén. Belecsúszott, vagy betört alatta a rács?
Na de mindegy is.
A lényeg, hogy pár hete én is voltam ezen a helyen. Nem tűnt gáznak, de mondjuk akkor alig volt ott valaki. Összességében jó élmény volt.

A szörföt viszont kipróbáltam. Igen, az sérülésveszélyes. Bár adnak bukósisakot, de amikor az ember elveszti a szörf felett az uralmát (mert előbb utóbb ez történik), akkor hátrasodródik, ugyanis elölről nyomják a vizet, hogy legyen min szörfözni.

Namost, amikor hátrasodródsz, akkor úgy bevered magad a medence széléve, hogy ihaj.
Ráadásul a víz térdig ér, viszont nagyon erős a sodrása. Alig bírtam felállni, úgy odanyomott a falhoz. És hogy még szarabb legyen, ez a medencefal erőteljesen karcol is, ugyanis ilyen hülyén - gondolom csúszásgátlás miatt - lett kialakítva. Tehát a hámsérülés borítékolt.

Nyilván minden fürdőben megvan a kockázat, de nem mindegy, hogy mekkora. A legbiztonságosabb, ha az ember otthon marad, és még a fürdőszobába se megy ki, hiszen az is csúszik.
De ha már kimerészkedik egy fürdőbe, eleve kockázatot vállal. Persze nehéz meghúzni a határt, hogy honnan számít nagy kockázatnak. Mi számít veszélyforrásnak.
Nyilván minden. A padlón is elcsúszhatok. Egy csúszdán is belerohanhatok abba, aki nincs tisztában azzal, hogy el kell takarodnia a csúszda közeléből, ha leért. (Én leginkább ettől féltem, amúgy.)
De egy aknába is beeshetek?
A homárban hosszan boncolgatják ezeket a kérdéseket.

2009-07-25T01:19:00.002+02:00

jó ideje nem tudok írni. ide se, máshova se.
talán még ennél régebb óta olvasni se tudok. nincs hozzá türelmem. elkezdek könyveket, de nem fejezem be. pedig előtte ilyet sose csináltam, amit egyszer elkezdtem, azt be is fejeztem.

úgy érzem, sok minden le szeretnék, és le tudnék írni, csak valami akadályoz. valami hülye gát van a fejemben, amit át kéne szakítani, mert leblokkol. de nem tudom, hogyan kéne mindezt megtenni. ha valakinek van ötlete, ne türtőztesse magát.

2009-07-19T12:53:00.003+02:00

Újra elérkezett ez a nap, amit talán pont egy éve sikerült először jól megünnepelni. Persze családilag idén is egy fos volt, és nem adok több esélyt az illetőnek, aki újra elrontotta, ahogy azt már nagyon rég óta tesz folyamatosan.
Most érzem át, hogy a számvetésnek jó módja az, hogy sorra vegyem, kikkel töltöttem ezt a napot egy évvel ezelőtt, kik azok, akikre még mindig igényt tartok, és kik azok, akikre már nem, vagy még mindig nem.
És kik azok, akik új belépők a történetben.

2009-06-27T00:54:00.002+02:00

Na, aszondja, hogy meghalt MJ. Mindenki erről ír.
Számomra az a rémisztő és a furcsa az egészben, hogy ő az utolsó pop-ikon, aki igazán nagy horderejű volt. Aki hatalmas tömegeket megmozgatott. Az utolsó olyan arc, aki legkevésbé osztotta meg az embereket. Úgy értem, zeneileg.
Az utolsó nagy ikon-t úgy értem, hogy most már nem igazán van olyan, akiért tízmilliók rajonganának. Meghalt Presley, Lennon, Mercury. Mind, a korszakalkotók.
És most vagy kifogytunk a korszakokból, vagy az alkotókból.

Egy ember halálától rettegek egy jó ideje, és ő sokkal öregebb.
Mi lesz, ha Woody is itthagy minket?

2009-06-06T21:34:00.002+02:00

Érdekes megtudni, hogy valaki az őt érő kritikámat irigységnek gondolta.
Talán azért tett így, mert 1.) nem ismer eléggé, és nem tudja, hogy az irigység hiányzik belőlem.
Talán azért, mert 2.) így lényegesen könnyebb volt betenni a fiókba az egyébként - ezek szerint - jogos kritikámat.

Az első esetben furcsa, hogy nem látja az összefüggést, vagy talán saját magát se ismeri annyira jól, hogy tudja: velem szemben ő tele van irigy hajlamokkal. Mindenki magából indul ki.
A második esetben... ha ez a kritika jogos volt, és őt valamilyen szempontból nagyon kellemetlenül érinti, olyannyira, hogy feláldozza egy ilyesféle ... indokkal a barátságunkat, akkor vagy sosem volt barát, vagy elmebeteg.

2009-05-31T03:13:00.002+02:00

egyszerűen undorító ez az időjárás. jelenleg hat fokot mutat a böngészőm. talán fel kéne világosítani az időjárást, hogy ez itt nem a kibaszott norvégia.

2009-05-25T23:46:00.002+02:00

feltűnt már nektek, hogy a kockasajt nevével ellentétben háromszög alakú?

legalábbis ránézésre. valójában körcikk alapú hasáb alakú saját, tehát k.a.h.a saját. a doboz viszont kör alakú.

2009-05-22T00:04:00.000+02:00

Igen sanyarú és kemény tapasztalatokra tettem szert az elmúlt pár hétben az európai kultúrát illetően. Nem művészeti kultúráról van szó, hanem higiéniairól. Ezt nincs is kedvem tovább ecsetelni, mert szó szerint nehéz rajta túltennem magam.

2009-05-03T00:56:00.002+02:00

Vannak, akik szeretik a pepecselős munkákat.
Van, aki imád gyöngyöt fűzni, keresztszemes hímzést készíteni, tojást patkolni, legóbuldózert építeni harmincezer darabból.
És van aki néhány liter festékkel áttetszővé tesz kocsikat.

2009-04-30T02:03:00.003+02:00

Minden bajom van, de egy vicces történetet azért megosztok veletek. Tegnap beszorultam a fürdőszobába. Előtte kiengedtem a fiúkat (a három patkány) szaladgálni az előtérbe. Magamra zártam a fürdőszoba ajtót, mert oda nem jöhetnek be. Mikor kimentem volna, akkor vettem észe, hogy nem nyílik az ajtó. Lenyomtam a kilincset, semmit. Kicsavaroztam - egy hajcsattal - a kilincs felém eső részét, és akkor láttam, hogy a zár közepét képző négyet keresztmetszetű fém bot kicsúszott a zárból.
Már az első pillanatban tudtam, hogy én innen kijutok valahogy. Egyedül. Szerencsére volt nálam telefon, de ha nincs, és nem tudom kinyitni, akkor mi történt volna?
Kb. negyven perc szarakodás után meguntam hogy a legkülönbözőbb tárgyakat próbálom bedugni a zárba, hogy elforgassam. Egy ilyen zárat ugyanis nem lehet csak úgy elforgatni.

Meguntam azt is, hogy kulturált homo sapiensként mindenképpen valami konstruktív megoldást keresek. Ja, már el kellett volna indulnom a TV felvételre, mert az volt akkor délután. Tehát a helyzet szorongató volt.
Hogy hogyan oldottam meg? Lásd a képen.

2009-04-26T22:12:00.002+02:00

Hányféle bodymodificate-et tudtok rajta megszámolni? Vigyázat, csak erős idegzetűeknek!!

2009-04-24T22:56:00.003+02:00

Egy ideje olvasok egy blogot, amit egy amerikában élő magyar tanár ír. Általában gasztronómia és kutyázás témakörben, de most írt egy olyat, amin komolyan meglepődtem. Azt írja ugyanis, hogy az egyetemen, ahol dolgozik, kirúgtak valakit másolásért. Nem igazán derült ki hogy mit másolt, de valami házidolgozat jellegű dolgot. Tehát nem szakdolgozatot.
Kifejetettem kommentben, hogy szerintem ez némileg eltúlzott büntetés. Láthatóan rajtam kívül minden olvasó az ellenkezőjét gondolja.

Én ugyanis úgy gondolom, hogy igen, valóban, büntessék meg azt, aki másol. De kirúgással? Ez pedagógiai módszer? Nem, semmiképp. Én valószínűnek tartom, hogy az illetőnek sokkal inkább épülésére szolgálna, ha újra meg kéne írni, a saját kútfejéből, plusz még két másikat. Ezzel elérné a tanár, hogy biztos dolgozzon a bűnös, és megtanulja az anyagot, meg azt is, hogy rosszul jár, ha másol. Az egyetem leginkább az oktatásra van elhivatva, és nem igazán találom nemes vagy morálisan elfogadhatónak, hogy akivel probléma akad, azt simán kivágják, mint macskát szarni. Furcsa, hogy nem lehet hibázni, és nem lehet jóvá tenni. Így sosem lesz jó szakember belőle.

És hát ki nem súgott még? Kinek nem súgtak még? Ki nem puskázott?
(Én speciel tök ritkán, mert idegileg nem bírom, és szájról nem tudok olvasni. De ez egyéni szocproblem.)

Persze, elvileg jó módszer lenne a "ne hibázz" irány.
Ha nem lennének szar oktatók. Ha nem lennének felesleges órák. Ha nem lennének érdektelen tantárgyak. Ha nem lennének rosszindulatú csoporttársak. Ha nem lenne a gondolkodás szabadsága, és ha éjjel-nappal hordanánk a csuklónkon egy villogó karkötőt, ami érzékeli, ha csalni akarsz, és azonnal megsemmisít.

2009-04-20T13:02:00.003+02:00

Néhány embertől már hallottam olyan mondatokat, hogy azért nem szeretik a musicaleket, mert a való életben soha nincs olyan, hogy az emberek csak úgy elkezdenek énekelni és táncolni nyilvános helyen.
Pedig de.

2009-04-15T08:58:00.002+02:00

Most láttam egy tegnapi kommentet az ateista bejegyzésemhez. Különösebben nem lepett meg, hogy az illető viszonylag kevés empátiával és megértéssel (szövegértelmezésre gondolok itt), és viszonylag erős indulatokkal képviseltetik a téma iránt. (Mindezt borzasztó helyesírással.) Tulajdonképpen igen jó leképezése ez annak, ahogy az egyszerűbb emberek állnak az ilyen dolgokhoz.
Hiszen így kezdtem: az ateizmus az egyik leginkább megosztó mozgalom..

Érdemben nem kívánok reagálni a reagálásra, nem hiszem, hogy szükség van rá.
B. lécci máskor ne add meg idegeneknek a blogom címét, köszi.

2009-04-15T01:38:00.002+02:00

Emlékszem, mikor ismerettségünk elején - mikor már úgy beütött a dolog, mert elég hamar beütött - ő tarot kártyát rakott, minden szkepticizmusom ellenére érdekesnek találtam én is, ami kijött. Valami olyasmi jött ki, hogy most kezdődik az, ami nagyon meghatározó lesz. És tényleg. Kijött a halál is. Ami valami elvágólagosat jelent.

a levél

2009-04-13T23:39:00.002+02:00

Talán általános iskola végén, középiskola elején egyszer írtam egy levelet. Nehéz meghatározni, hogy kinek, mert az illető személyét nem ismertem. Csak azt tudtam, hogy annak írom, aki egyszer az életem párja lesz. Tudtam, legalábbis reméltem, hogy valahol a világon van, talán nem is túl messze, és egyszer majd találkozunk. De addig is leírtam neki, hogy mennyire fogok neki örülni, és milyen örömmel tölt majd el, ha egyszer megtalálom, és megismerem.

Most, legalább tizenöt évvel később még mindig nem tudom, kinek írtam. Kicsit tartok tőle, hogy esetleg az illetőt megtaláltam, de hagytam elmenni magam mellett. Vagy én mentem el mellette. De inkább csak reménykedem, hogy ez a gyerekkorom óta várt találkozás azzal, aki majd a társam lesz, még várat magára, de egyszer biztosan bekövetkezik.
Hogy még ott van valahol az ismeretlenben, egyedül jár-kel, de minden lépése közelebb hozza hozzám.

Az ateisták szent meggyőződése

2009-04-11T10:15:00.005+02:00

Ez egy ateista meggyőződésű írás. Az olvasó vallásosságában kárt okozhat, amire ugyan magasról szarok, de ha valaki úgy érzi, ez kellemetlenül érintené, inkább lapozzon.

Úgy látszik, a valláshoz képest még mindig túlságosan modern vívmánynak számít a demokrácia. Hitbéli kérdésekben szellemi tunyaság és gondolkodási képtelenség uralkodik az emberek közt. A vallásos ember gondolatait, érzéseit ugyanis jóval tapintatosabban kezelik, mint a nem vallásosét. Az ilyen -mondjuk ki, nem túl racionális, ellenben nagy múltra visszatekintő- elveknek valamiért komoly előjoga van az ateista elvekkel szemben. Miért?

Az ateizmus, a feminizmushoz hasonlóan az egyik legnagyobb ellenérzéseket kiváltó mozgalom. Bár a szó szoros értelmében mozgalomról eddig nehéz volt beszélni, az utóbbi időben - amiben valóban egy igen szűk idő-intervallumot értek - mégis mintha a kezdeti szervezettség jeleit mutatnák az ateisták, főképpen Londonban, ami liberalizmusával és sokszínűségével, a többi európai országhoz és városhoz képest még épphogy elnézi az ilyen modern, haladó, progresszív, és nem utolsó sorban igen erős provokatív hatással bíró meggyőződést.

Az ateistákat érő gondolkodási diszkriminációt, konkrétan azt, hogy a vallásosok, de még a nem is annyira vallásosok is azt gondolják, hogy az ateisták elméleteit kevésbé kell tiszteletbe tartani, nehéz elkerülni, mert komoly kulturális múlttal bír. Talán a vallásos demagógia, és a kevésébé vallásos "jobb a békesség" attitűdű embereknek is köszönhetően a vallásosság valamiért tiszteletre méltóbb a legtöbb ember szemében, mint a nem-vallásosság.

Újra szembesülnünk kell azzal a kettős mércével, amit a funkcionálisan vak társadalom maga előtt görget. Aki vallásos, azt tiszteljük, finoman bánunk vele, mint a hímes tojással. Persze, hiszen ha valaki kibillentenek a vallásos meggyőződéséből, a pofájába vágják a saját kognitív disszonanciáit, az elég kellemetlen szellemi állapotot okoz. A vallásosság, számomra valami érthetetlen okból nemes, emelkedett.

„Vajon azok, akik elvesztették az állásukat, vagy elmenekültek a háború sújtotta térségekből, miként éreznék magukat egy olyan világban, amelyben Isten nem létezik?" - Mondta Raniero Cantalamessa, apostoli prédikátor nagypénteki szentbeszédében.

Pedig vallásosnak lenni könnyű. Elhinni, hogy ha jól vagyunk, jó vár ránk, hogy van cél és értelem - és hogy ezekre szükség is van - ez valóban az egyszerűbb út. (Legalábbis egy ideig annak tűnik, de jó hírem van, ez nem igaz.)
Na igen, egy viszonylag értelmes embernek az anomáliákat se nehéz észrevenni . A kérdés, hogy mennyire tudja magát szellemileg ledózerolni ahhoz, hogy ne zavarja az ellentmondás.
És ha ebben nem zavarja, miért zavarná másban? Miért zavarná az irracionálitás, a butaság, ha egyszer ő maga is úgy viselkedik?
Miért is zavarná, hogy azt, ami emberré teszi, az saját értelmi képességeit egy büdös és undorító latrinában egyre mélyebbre tapossa? Minek is az? Kinek kell, ha egyszer nem tud bánni vele, ha nem tanították meg használni?

Az emberek nagy része a vallásos gondolkodáshoz előjogokat társít. Azt gondolja, hogy ez sérthetetlen, még azt sem illik megemlíteni, hogy ha más máshogy gondolja. Pedig ugyanolyan ember, ugyanolyan komoly meggyőződéséről van szó.
Az ateisták ezért hallgatnak. Pedig beszélni kéne, kifejezni, jelezni, hogy van, aki máshogy gondolja. Aki szerint a vallásos gondolkodás nem feltétlenül tiszteletre méltó, de természetesen, mint egy ember egyéni meggyőződése, tiszteletben tartható. Nem az tartalma miatt, hanem a tulajdonosa miatt.
Csak ennek oda-vissza kellene működnie. És ez az, ami még gyerekcipőben sem jár a világon - viszont már megszületett.

2009-04-02T11:27:00.002+02:00

Már előre látom, hogy ezért utálva leszek néhányak által- még ha teljesen irracionális okokból is.
Szóval van egy jelenség, amit nem értek. Az utóbbi időben viszonylag sok sportoló halt meg. A legtöbb fiatalon. Ez nagyon sajnálatos. Minden ember halála veszteség. Még ha meg is mondták neki, hogy ha tovább csinálja meghalhat. Persze van, aki nem tudott róla.
Meghalt a Puskás is. Egy darabka történelem már ennek az embernek az élete.
De amit nem értek az az, hogy mit kell úgy odalenni ha meghal egy sportoló? Mintha egy nemzeti hőst búcsúztatnának el újra és újra. Ezeknek a sajnálatosan elhalálozott sportembereknek a nagy részéről soha nem is hallottam. Na de mi van akkor, ha mégis? Nem értem miért kell úgy csinálni, mintha a messiást feszítették volna keresztre?
Ez csak egy sportoló, az isten szerelmére, egész életében a labdát/korongot kergette, semmi sem lett ettől jobb, maximum az, hogy ha győzött, akkor örültek az emberek, mert azt az illúziót keltette bennük, hogy van mire büszkének lenniük magyarként. Mire? Hogy ő be tudja rúgni a labdát?
Szép dolog a játék, igazán nincs bajom vele, de az én életemben a sportnak nincs szerepe, és sok más emberében sincs. A világ összességében nem fejlődik tőle, nem változik. Naponta halnak meg tudósok, művészek, akárki más, aki valóban kihatással van a társadalomra, a fejlődésre, az elmozdulásra. Őket mégsem ünnepeljük meg nemzetileg, nem szól róluk a hiradó.
Engem nem érdekelnek a sportolók, és senki se kötelezzen rá, hogy komoly veszteséget éljek meg, mikor azt hallom, hogy meghalt egy. Nekem ez olyan, mint bárki más halála. A sport maximum egy játék, és nem a nemzeti önérzet eszköze- számomra legalábbis.

Úgy érzem, sok embert befolyásol el. Hogy alkalmazkodik ehhez a divathoz, hogy rettenetesen sajnáljuk a sportolót - akiről előtte lehet, hogy sose hallott. Mások azt mondják, hogy sajnálni kell, tehát sajnáljuk.
Szerintem viszont egy sportoló gyakorlatilag lényegtelen pont a történelemben. Nem látom okát, amiért sajnálkoznom kéne. Maximum azért, mert valaki meghalt.

2009-03-31T16:18:00.002+02:00

Ezzel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy talán éppen itt az ideje az underground, amatőr - természetesen nem színvonalban - művészek és formációk támogatására. Ha nincs pénz a rongyrázása, operabálra, flancra, akkor talán a (normális) kultúrakedvelő emebrek átszoknak arra, ami elérhető. Komoly fellendülésen mehet át a magyar undeground művészeti scéna, ez nagy lehetőség.

2009-03-17T12:14:00.002+01:00

Érdekes dolog, hogy előtte szelídnek és normálisnak tűnő emberek a wiw üzenőfalán a kuruc.info-t linkelik be. Ijesztő. Az emberi hiszékenység mintapéldája. Fanatizálhatóság.

2009-03-11T03:20:00.002+01:00

Ma elmentem M.-mel és T.-vel dumálni. Írhatnám, hogy inni, de ez nem igaz. M.-mel az elején megittam pár deci búzasört- sokkal jobb szerintem, mint a mások, egyszerűen jobb íze van, aztán megittam egy bort és utána T.-vel egy whiskey-t. Ez nem túl sok, főképp hat óra hosszára elosztva. Mondhatni, ez semmi. Máskor is iszom ennyit, és maximum enyhén mosolygós leszek tőle. De ma elkapott valami nagyon szar dolog, nem tudom miért, de marha szarul lettem tőle. A végére olyan hányinger görcs kapott el, hogy kétszer is azt hittem, hogy ha ma nem, akkkor soha nem rókázom alkoholtól... Ez különösen bosszantó, mert ennyitől soha nem szoktam rosszul lenni, ráadásul betartottam az erősségi skálát - bor, sör, tömény. Mégis halálomon voltam a végén, és magukra hagytam a fiúkat, lehet, hogy mindkettőjük estéjét elcsesztem... nem akartam. Mostanra teljesen jól vagyok, túl vagyok egy forró fürdőn, meg patkányozáson, és semmi bajom, teljesen józan vagyok, tiszta, stb. Mi történhetett velem? Mitől lettem ilyen rettenetesen szarul...? Ettem is előtte... Tök ciki. Valahogy ki kéne javítani ezt az estét. Rossz érzés, hogy gondot okozhattam..

2009-03-07T02:44:00.002+01:00

Most ugyebár megint beteg vagyok. Majdnem egy hete. Újra erős köhögős, hörghurut, mandula, antibiotikum, két kiló gyógyszer. Itthon fekvés, gyengés, szarul levél, egyedül dögrovás. Napok óta nem léptem ki, embert se nagyon láttam a Discovery Travel & Living csatornán bohóckodó reality show szereplőkön kívül. (Ezt a csatornát pár hete fedeztem fel, nagyon jó műsorai vannak egyébként.)
Anyuék hoztak ma kaját. Mindenfélét. Gyümölcsöt is, diót, mogyorót.
Aztán most este elkezdtem görcsösen tüsszögni. Először nem zavart, mert a betegség az ilyen. Aztán miután már két órája ez ment, elkezdtem furcsállni. Hogy ez olyan, mint a nyári allergia. Kurva szar egyébként. EGyébként is úgy nézek ki, mint egy tébécés. Két óra tüsszögés- orrfújástól (felváltva, folyamatosan), meg el lehet képzelni, hogy festek.
Azán hirtelen rájöttem. Tényleg allergiás vagyok. A légúti allergiásoknak ugyanis lehet keresztallergiája a mogyoróra. Én meg azt ettem. És nagyon durva rohamom volt, utánanéztem, az anaflilaxiás sokk több tünete is kijött rajtam. Abba meg időnként meghalnak.

Szóval bakteriális hörghurut gyulladás megspékelve anafliaxiába torkolló allergiával. Előző életemben biztos valami .... (elfelejtettem a szót) lehettem, hogy most ennyire szenvedek.

Nos, ennek a szónak a kitalálása a feladat... olyan emberre gondolok, aki úgy csinál, mintha gyógyítana, de közben fogalma sincs róla, szélhámos. És nem sarlatán. Olyan, akinek nincs vizsgája és különösebb ismerete. Csak szimplán szélhámos, és felelőtlenül gyógyít.
Nagyon bosszant, hogy nem jut eszembe!

2009-03-07T00:45:00.002+01:00

azért néha elgondolkodom azon, hogy miért van, hogy az (önmaguk által és általam is) barátnak nevezett emberek csak úgy jönnek mennek az életben. nyilván nem azért, mert én tökéletes vagyok. nem vagyok az. de persze senki sem az. a különbség az lehet, hogy ők nem is ragaszkodnak. mindig meglep, hogy egyeseknek ennyire mindegy.

2009-03-06T01:16:00.002+01:00

Hogy az isten verjen meg, égessen fel, tegyen földdel egyenlővé, sózza be a helyét minden országnak, ahol nem a metrikus mértékegységeket használják.

2009-03-05T15:42:00.001+01:00

"Folyamatosan nyíló tematikus éttermek most keresik ambíciózus és dinamikus csapattagjaikat. Legyél megbízható és akarj tanulni és dolgozni - mi cserébe bejelentett munkaviszonyt és piacképes fizetést adunk"

Tehát ez azt jelenti, hogy a magyar munkáltatók úgy gondolják, hogy a bejelentett munkaviszony és a piacképes fizetés nagyvonalú felajánlás, és feltételekhez köthető dolog.

2009-03-04T19:41:00.002+01:00

Hát nem tök jópofa, mikor az ember már attól is jóllakik, hogy beveszi az összes előírt gyógyszert?

2009-03-03T18:39:00.003+01:00

Elmesélem, milyen a teréz körúti gyógyszertár ügyeleti rendszere. Ez ugyebár egy olyan patika, ami nyitva van éjjel-nappal. Ha éjszaka belázasodik valaki, vagy elfogy a sürgős gyógyszer, kötözőanyag, fásli, fájdalomcsillapító, akkor az ember elmegy oda és vesz.
Ehhez képest a gyógyszertárba nem lehet bemenni. Meg kell kerülni, és a ház oldalában egy 20x20 centiméteres ablakot lenyitva szolgál ki a gyógyszerész. Nem lehet kártyával fizetni sem. Nehezen tudom elképzelni, hogy az időpont miatt, sokkal inkább azért, mert a lenyitható ablakocskán nehezen adnák ki azt a kis izét, amin be kell ütögetni a számokat.
Szóval, ha beteg lennél éjszaka, elképzelhető, hogy okosabb dolog reggelig a seggeden maradni, mert a hosszú járkálástól (bankautomata után), és hosszú várakozástól (lassú a kiszolgálás) még betegebb lehetsz.

2009-03-03T00:07:00.001+01:00

csak tudnám, hogy mi az istentől vagyok megint beteg. most a változatosság kedvéért nem csak köhögök, hanem fosok is. létezik ilyen fertőzés, vagy egyszerre kettőt tudhatok vajon magaménak?

fogyasztói panasz rovat

2009-02-21T23:28:00.002+01:00

Anyukám hajlamos naivan a tescoban vásárolni. Elküldöm neki is a képeket, hogy mit szól hozzá.

2009-02-21T03:25:00.002+01:00

Mostmár nagyon komolyan elegem van a hidegből. Mert ha odakint hideg van, nemcsak kimenni szar, hanem idebent is sokkal hidegebb van. A konyhában meg öt fok. Az első alkalommal mikor a meteorológus öt foknál melegebben fog jósolni, megcsókolom a tévéképernyőt.

jelmezkölcsönző, az.

2009-02-19T15:43:00.003+01:00

Na akkor most leírom a véleményemet, aminek a témája a Maszka Jelmezkölcsönző.

Az elmúlt hetekben kétszer is béreltem tőlük ruhát. Tudni kell, hogy a jelmez kölcsönzése díja mellé kauciót számolnak, ami ruhadarabonként tízezer forint - legalábbis azoknak a ruháknak ennyi volt, amiket én hoztam el. Először szilveszter előtt, a teréz körúti kissebb üzletben voltam. Ott a nénik nagyon aranyosak és segítőkészek voltak. Igaz, hogy a kiszolgálás elég lassú volt, de cserébe engedményt kaptam az akkori kaukcióból. Akkor készpénzzel fizettem, és minden rendben volt.

Másodjára az Irányi utcai lerakatukba mentem, néhány mélváltás után, amiből kiderült, hogy egy rakás ruhájuk nincs is, ami egyébként a weblapjuk katalógusában benne van. Az üzlethelyiség egy alagsori raktár, ahol a vendégtérből nem lehet a ruhákhoz menni, tehát ránézésre nem tudsz válogatni - ez egy borzasztó nagy hiba, és engem nagyon zavart. De mi ez ahhoz képest, ami ez után jött.

Itt már kártyával fizettem. Három nap múlva visszavittem a kölcsönzött ruhát, és azt a tájékoztatást kaptam, hogy mivel előtte mindent kártyával fizettem, így a kauciót is átutalással fogom visszakapni. Hát jó.

Eltelt két hét, és semmi. Akkor már gondoltam, hogy írok nekik egy mélt, hogy mivanmár. Visszaírtak, hogy szori, meg hogy írjak egy másik címre, ami a főnöké. Írtam arra is. Onnan már nem kaptam választ. Néhány nap múlva telefonáltam, és már azt az illetőt kerestem, aki a főnök, és nem válaszolt - ő rögtön elkezdett arról beszélni, hogy a kolleganői rettenetesen bénák, ahogy ő fogalmazott, segghülyék, "még egy számlát sem tudnak megírni". Ez természetesen engem se nem érdekelt, ellenben zavart a stílus. Ekkor már nagy nehezen kiderült, hogy vagy ők, vagy az ő bankjuk elbénázott valamit a tranzakcióban. Ezt egy mélben le is írta, be is ismerte. A több hetes procedúra után - amíg elértem őket, leveleket váltottunk, telefonon zaklattam - már majdnem azt hittem, hogy megoldódik, de nem. A maszka főnökének (tulajának, üzletvezetőjének, nemtom ki) kérésére nekem kellett elmennem a saját bankomhoz, ahol panaszt kellett tennem. Persze a bankban csak néztek rám, mint a hülyére.

De azért tisztességesen leírták és továbbították a panaszt. Ez volt három és fél hete. A pénz azóta sem érkezett meg a számlámra. Az OTP-be hetente megyek érdeklődni, eddig semmi lényegessel nem tudtak szolgálni.
A ruhát három nap után vissza kell vinni. Előtte ki kell fizetni. A kauciót hat hete várom. Nem tudom, megkapom-e valaha, és ha igen, mikor.
Tanulság: ne fizess kártyával olyan helyen, ahol a főnök az alatta dolgozó beosztottakat lehülypicsázza.

2009-02-09T15:18:00.003+01:00

Az elmúlt hetet leginkább tüsszögéssel, orrfújással és köhögéssel töltöttem. Hétfőn még bejöttem dolgozni, de keddre feladtam. Nagyon bosszantott az otthon ülés, depressziós leszek tőle, nem is tudom, hogy pontosan miért.
Viszont még mindig beteg vagyok, és ez baromi idegesítő, mert már rég kifele kéne jönnöm belőle. Ehhez képest nem vagyok sokkal jobban. Tegnap egy kis karaokizás hangulatilag helyretett (meg a mézes-málnás pálinka is, de az fizikailag is).

Azért mára már jobb, mert egyrészt a kollegáim ütéstompító ruhadarabokat tesztelnek egymáson. Az egyik felhúzta az ütésálló sísapkát, a másik meg a hólapáttal veri a fejét. Vettek farostlemezt is, hogy a tesztvideón azt törjék szét egymáson.

Ez már önmagában eléggé felvidított, de a pontot az I-re a következő -egyébként ismeretlen feladótól érdekezett - mél tette fel, amit a Facebookon kaptam.
Aszongyahogy:

"Waf waf waf !!! rrrrroooooaaaaffffff.... that cute little dog is beggin' for your attention lady :p"

2009-01-29T16:08:00.003+01:00

Teljesen oda vagyok, meg vissza. Négy nap alatt hat cikkem jelent meg, és ebből a mai, tehát EZ, az index legolvasottabb híre. Ráadásul nem bulvár. Amúgy meg tök jól érzem itt magam, tök kellemes a légkör, életem első munkahelye, ahol nem szólnak rám azért, mert internetezem. Végre úgy érzem, hogy sínen vagyok, sőt, mintha még lejtene is a pálya... : ))

2009-01-26T15:20:00.003+01:00

Most vagyok fent 25 órája. Van egy előnye ha az ember sokáig alszik. Mégpedig az, hogy ha utána az egész éjszakát kihagyja, akkor lassabban lesz zombi belőle. én kb 2 órája bezombultam. Innen se előre, se hátra. Már csak azt várom, hogy hazamehessek, és lefeküdhessek. Először a kádba, utána az ágyba. Még úgyis el fogok szöszmötölni meg gépezni, de remélem ma könnyen fogok tudni aludni. Szemben a tegnappal, amikor is sehogy se tudtam. A biztonság kedvéért vettem citromfű teát, meg levendula teát, ahogy n. javasolta, mert az jó. Ha máshogy nem megy, összekeverem mindent és egyszerre elfogyasztom.

Most kezd rázni a hideg. Most kezdődik a kettőslátás. Utálok nem aludni egész éjszaka.

2009-01-24T01:54:00.002+01:00

Ma már eljutottam odáig, hogy elmentem a boltba. Megnéztem. Megint, mert sokszor jártam már oda. Aztán az eladó mondta, hogy a szakember nincs itt. Sétálgattam utána. Aztán megint találtam egy olyan üzletet. Véletlenül, tök véletlenül. Ott két kigyúrt srác ajánlgatta magát. Egyiknek tetkója is volt... Érdeklődtem ott is. De amikor a csávó kimondta a szót: branül ... akkor megköszöntem és kifordultam az ajtón. Majd legközelebb... addigra gyűjtök elég erőt az orrpiercinghez.

2009-01-22T03:36:00.002+01:00

Mostmár biztos, hogy jövő hétfőtől az i-vel kezdődő és ndex-re végződő online híroldal tech-tudomány rovatában teljesítek szolgálatot. ez jó, nem?

fáni enimelsz rovat - újfent

2009-01-19T05:10:00.002+01:00

Nos, amiről most fogok írni, azt még tegnap találtam - nagyjából hasonló napszakban - albínó állatok után kutatva a neten. A kép annyira érthetetlen és megdöbbentő volt, hogy elhatároztam, ezt elrakom későbbre, külön postnak.
Róla lesz szó:

Iiigen, igen különös állat, jól látjátok, hogy különböző testrészei mintha nem egészen illenének össze. Ez nem csoda, hiszen tazmániában őshonos, ami a fura állatok hazája. A neve egyébkén óriás rágcsálóbagoly, ami inkább csak egy ragadványnév, mert törzsfejlődésileg a fecskék rokona. Továbbá - nyilván helyszűke miatt - már az se fért bele a névbe, hogy az - egyébként csőrből átalakult, mutálódott - fogai viszont kifejezetten rágcsálóra emlékeztetnek.

Ausztrália és Tazmánia feltérképezésekor Marie- Herbert von Königsbergamon jegyezte le először ezt a különös állatot, a királynőnek írt levele alapján először madárnak, utána valamilyen macskafajtának hitték, azonban mikor megmart egy rumtól megrészegült matrózt, rágcsálóként könyvelték el.

Tulajdonképpen a Rágcsálóbagoly (Rodentia Rattuscattus) a megtévesztő fizikuma ellenére nagyon is madár, mint már írtam a fogaknak tűnő dolgok a szájában a csőr deformítása, illetve a macskafülre emlékeztető tollnyúlványok valóban az állat fülét takarják - mint más baglyoknál is - annak ellenére, hogy szegény majdnem teljesen süket.
A tudósok a mai napig tanácstalanul állnak a természet ezen csodája előtt, hiszen első látásra egyértelmű, hogy ez a madár hihetetlenül alkalmazkodott fizikailag a környezetéhez; szinte lemásolta a macskafélék fejformáját, a rágcsálók fogait, amellett, hogy megmaradt a madárszerű testfelépítése és tollazata. Az evolúció ilyen "csodája" csak olyan helyen történhet meg, ahol a Rágcsálóbagolynak gyorsan, és visszavonhatatlanul le kell másolnia a környzetét a túlélésért.

Egyébként éjszakai állat, ügyes repülő, jó látó, gyakran eszik denevéreket, amelyeket repülés közben kap el. A tazmánok rossz ómennek tekintik ha meglátják, mert ez a furcsa, különc állat rossz benyomást kelt bennük. Ennek ellenére nagyon ellenálló a betegségekkel szemben, és az egyetlen olyan faj, amelynek minden egyes tagja immunis a veszettség vírusára.

Köngsbergamon a következőt írta az angol királynőnek:
"Mindent elkövetek azért, hogy felséged is minél előbb a saját maga fenséged szemével láthassa ezt a szinte más világ élőlényt. Egyet már szolgáim befogtak, de az állat kirágta a hálót éjszaka, és elrepült. Különösen nehéz a dolgunk azért is, mert az itteni benszülöttek nem hajlandók a közelében lenni, valamiféle kísértetnek vagy szellemnek gondolják a szegény, babonás pogányok. Megkértem Gustav atyát, hogy tanítsa nekik a biblia felvilágosult igéjét, a babona ellen, de sajnos Gustav atya sem állhatja eme állatot. Ennek ellenére, még ha az életem árán is, de elviszem Önnek ezt a nagyszerű, csodálatos élőlényt!"

Sajnos ez már nem történhetett meg, mert Königbergamon visszatérte előtt vérmérgezésben meghalt - egy Rágcsálóbagoly harapása nyomán.

Én pedig remélem, hogy megbocsájtjátok nekem, hogy ez előző fél oldalban ilyen hosszan és részeltesen ecseteltem azt a hülyeséget, ami éppen ebben a pillanatban pattant ki a fejemből, és amiből egy árva szó sem igaz... bocs.

( :DDDDDDDDDDDDDDD )

ps.
Az állat amúgy egy jól retusált bagolyfecske, ami tényleg tazmániában él, de nem így néz ki, hanem. Amúgy az is vicces. íme:

fáni enimelsz rovat

2009-01-18T04:28:00.002+01:00

Hogy valami érdekes és jópofa is legyen a blogon, összegyűjtöttem nektek egy rakás albínó állatot. Albínó ugyebár mindenből van. Meggyőződhetünk róla, hogy ezek az állatok szín nélkül is gyönyörűek. Mert a fehér nem szín- hanem árnyalat.

Albínó rénszarvasgyerek

Süni

Denevérkölyök

Óiáskígyó

Teknősbébi

Albínó tevegyerek- és nem csak azért, mert az anyuka már koszos... !

Mókus

Albínó gorilla

Krokodil.... hát nem gyönyörű?

Újra süni

A formatervezés alfája és omagája: a páva. Színek nélkül is lélegzetelállító, nem?

2009-01-18T03:07:00.002+01:00

epo üzenete:
hogy tudtál csevegni valakivel akivel tök szar és vontatott volt?

Lery üzenete:
a képeit nézegettem közben

Lery üzenete:
: D

...............
utána
...............

Lery üzenete:
vedd ki a szmájlit, az már nem kell oda : D

Lery üzenete:
miért?

epo üzenete:
mert ezzel jelzed hogy viccnek szánod

epo üzenete:
vagy szedjem ki?

Lery üzenete:
mind1

Lery üzenete:
annyira nem volt az vicc

Lery üzenete:
: D

2009-01-17T02:19:00.003+01:00

Nem szokásom ilyenen kattogni, de muszáj meg-és lejegyeznem meglepődésemet azon, hogy olyan ember kéri rajtam számon, és fejezi ki megvetését a depressziómért, aki jóbarátként úgy viszonyult a rettenetes hangulatomhoz és mentális szenvedésemhez, hogy "oldd meg egyedül".
Köszönjük, az igazán értékes és méltányolható hozzáállást. Le is zárom a témát, de azért köszönöm az illetőnek, hogy végre saját maga által egészen konkrétan kiderült, hogy mit gondol rólam.

2009-01-10T20:36:00.002+01:00

Tegnap voltunk századik vámpírok bálján, ami iszonyú jó volt, ráadásul életemben először rokendrolloztam abroncsos szoknyában az utána lévő bulin. Utána beestünk egy buzibárba, ahol szintén abroncsos szoknyában ugrabugráltam a fiúk közt a vájemsziéjre. Szerintem kicsit féltékenyek is voltak, hogy nem ők a legfeltűnőbbek.
Mostanában kiengedek a patkányokat hogy rohangáljanak a szobában. Kicsit talán szürreális jelenség lenne egy kívülálló számára hogy három félkilós hímpatkány rohangászik ide-oda. A ketrecükbe beleültettem egy nagy plüssmacit, hogy ne egymást tépjék éjszaka.

2009-01-07T03:08:00.002+01:00

Mostanában egyre inkább elgondolkodtat az a mód, ahogy néhány ismerősöm és barátom él. Látom, hogy beletorzulnak, beletőrődnek olyan életformákba, amelyek hát... nem igazán érdemesek még arra se, hogy leírjam őket.
Kicsinyesek, nem látják az életüket, mert túl közelről nézik. Azt hiszik, nekik jó minden úgy, ahogy van, de valójában csak azért élnek így, mert nincs másra lehetőségük.
Illetve mert nem teremtik meg maguknak azt a fajta életet.
Így persze jobb is talán, hogy nem világosodik meg előttük a saját kis nyamvadt életük. Én már egészen biztos vagyok abban, hogy másként akarok élni, hogy nagyot akarok dobni.
Talán lassan az is körvonalazódik bennem, hogy milyen életet akarok élni. És nem csak az, hogy milyet nem.

nowadays

2009-01-06T04:55:00.002+01:00

az ember időnként úgy érzi, hogy iszonyú nagy lépéselőnyben van. aztán rájön hogy mégse. az ember azon is gondolkodik, hogy írjon a blogba, de soha nincs két épkézláb mondata, mire a géphez ül.
aztán magába zuhan, és egy ideig semmi más nem foglalkoztatja, csak hogy ne érezze úgy, hogy minden felesleges. hogy mindenki felesleges.
meg hogy nem kell a jövő. hogy bármilyen is lesz, úgyse lesz elég jó.
most kicsit könnyebben érzem magam. remélem így marad holnapig. aztán holnaputánig. egyik napról a másikra. és hátha mégis úgy lesz, ahogy szerette volna. ahogy elképzelte. ahogy már érdemes is lenne.

csak ne azon flesselnék közben, hogy sok ember észre se venné, ha.

elaludni

2008-12-29T05:07:00.002+01:00

... semmi mást nem szeretnék, csak elaludni, és soha többé nem felébredni. Tényleg, komolyan nem.
Ezt kívánni könnyű, de megtenni nagy dolog. Néha azt érzem, hogy nagyon könnyű lenne. Hogy ehhez képest más igazán semmiség. Valaki szoktasson le erről.

De most legalább délig ne hívjatok, mert alszom.
Sajnos csak átmenetileg.

Karácsonyi elmélkedés

2008-12-23T02:45:00.004+01:00

B: számomra más komponensei a kereszténységnek furcsábbak

zsuzsanna: pl?

b: pl. a húsvét, mint mondtam. ill pontosabban a "megváltás" teóriája

az egy agybaj

zsuzsanna: ja

azt végképp nem értettem soha

kívülállóként

mármitn nyelvtanilag értem mit modnanak

de egyszerűen érthetetlen volt hogy hogyan jutottak erre a dologra

szóval milyen logika alapján

nem értem, miért vlátja meg a többi ember bűnét az, hogy jézus volt olyan lúzer, hogy hagyja hogy mgöljék

erre gondolsz többek közt?

b: hát ennél kicsit cifrább

van az isten ugye, aki egy, de három személy. az egyik a fiú, akinek az apja az atya, akik mindketten ugye isten

Máriát a Szentlélek illetőleg annak közreműködésével ejtette teherbe az isten, ő ugye a harmadik személy

no de ez csak a bevezetés

zsuzsanna: tehát az isten megszállta máriát hogy saját magát reprodukálja, aki saját maga lett

b: szal az isten fenemód mérges az emberekre

mert az emberek, akiket ő csinált, mint mindenható, nyilván olyanra, amilyenre ő akarta őket, nem tartották be az általa az embereknek adott parancsokat

ezt az ún. szabad akarattal szokás magyarázni, ami egy elég nonszensz dolog, de most ebbe nem megyek bele

szal isten pipa, úh az egyik személy belőle emberré válik

(ilyen állapotában a katolikus teológia szerint egyszerre ember és isten, nem félig ez meg félig az. ne kérdezd, ezt hogyan csinálja)

és azzal engeszteli ki isten saját magát az általa teremtett emberek bűneiért

(kiengeszteli = ezután már nem kell megbüntetnie az embereket)

hogy a fiát, aki őmaga amúgy, feláldozza az emberek helyett

na itt dobja le az ékszíjat az agyam...

WTF?

de ez a kereszténység egyik alapgondolata és nem csak katolikuséknál, minden kereszténységé

zsuzsanna: szerintem ez olyan kifogás a saját hibájáért

amiért 1. valamilyennek teremtette az embereket 2. utána meggondolta magát, mert nem tetszett amit látott belőlük

tehát csinált valami bulit hogy legyen kifogása arra, hogy miért ne taszítsa mindet a pokolba

olyan mint egy elbaszott politikus

b: miért nem tud nekik csak úgy megbocsátani? (ld. egyébként jóságos meg minden)

vagy ha már nem tud megbocsátani, akkor a fiának a legyilkolása mit változtat ezen?

mellesleg ez az egész szépen magyarázható, ha a keresztény vallást történetileg nézzük, ahogyan a zsidó hiedelmekből kialakult

úgy van értelme

zsuzsanna: ...hogy ülhet valaki saját maga mellett jobbra...?

csúnyán beszélő rovat

2008-12-18T02:22:00.004+01:00

Valaki mondja már meg az eperöntet -gyártóknak, hogy nem jó ötlet kecsöpös flakonhoz nagyon hasonló flakonba tölteni a sötétvörös szarukat, mert igen fos tud lenni, mikor az ember a hiradó előtt kell rájöjjön, hogy a sajtos virslihez kibaszott szarul megy az eperöntet.

2008-12-14T00:14:00.003+01:00

Még mindig nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, a szakmai gyakorlatomat az I betűvel kezdődő, és -ndex -szel végződő internetes híroldalnál fogom tölteni, a tudomány rovatban.
Már nagyon várom. És nem cask a szakmai oldala miatt, hanem azért is, mert a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei ZRT után kifejezetten jól fog esni egy kis iroda, saját asztal, gép... sszerkesztőség. A mostani munkám elég fos egyébként, már nem először hatátoztam el, hogy a lábam az életben többé nem fogom betenni a szolgáltatóiparba.
Engem egyszerűen baromira megterhel, hogy emberekkel kell foglalkozni. És egyszerűen azért, mert egy csürhe. Bunkók.
És az ember nem szereti az ilyeneket "kiszolgálni". Meg egyáltalán- én senkinek sem akarok szolgáltatni. Nekem szolgáltassanak. Nem akarok kiszolgáltatva lenni.

És nem akarok nap mint nap ezernyi vadidegennel találkozni, és bazsalyogni. Ahogy A. mondta, nekem ennél egy fokkal nagyobb kihívást igénylő munka kellene. Hát meglátjuk, a szerkesztőségben mi lesz. Igaz, már voltam ott, és első blikkre tetszett is a hangulat. Aztán lesz ahogy lesz. Go ahead.

Mivel régóta nem írtam, így most ömlesztve jön a téma: Először is, a mai nap a víz jegyében telt. Dolgoztam a szecskában. (Persze ott nem kell a vízzel érintkeznem.)
Aztán itthon kipucoltam az akváriumomat, és új dizájnt adtam neki. Az aljzat félig kék, félig fehér, középen átmentetes. Szerintem nagyon ütős. Élőben persze sokkal jobban néz ki.

Aztán megfürödtem, és elfelejtettem, hogy tegnap valamitől elöntötte a víz a fürdőszobát. Tényleg durván, bokáig ért a víz. Éjszaka fél háromkor. Reménykedtem, hogy a szomszéd csak azért nem jön fel reklamálni, mert alszik.

Nem tudtam pontosan, mitől történt, de volt egy sejtésem. Hát, beigazolódott. Ugyanis, amikor kihúztam a kád dugóját, a fürdőszoba padlóján lévő lefolyóbol előtört a víz. Kurvajó. Visszadugtam gyorsan. Próbálkoztam még ezzel-azzal, de most úgy vagyunk, hogy a víz maradt a kádban. Jobb helyen van ott, mint a padlón.

2008-12-11T01:37:00.001+01:00

Viszonylag későn, ma este rendeltem kaját. Jó nagy késéssel jött, de nem ez lepett meg, hanem az, hogy a futár azt mondta nekem a kaputelefonban: "Szia nagylány!"
...

2008-12-05T12:23:00.002+01:00

Hát történt néhány érdekes dolog, csak lusta voltam leírni.
Nézzük az elveszett telefon történetét:
Hétfő délelőtt a suliba menet kiesett a telefonom a zsebemből. A trolin. Ahogy leszálltam, átmentem a zebrán, elkezdtem keresni a zsebemben, és akkor már tudtam, hogy baj van.

Tudjátok, van az az ijedtség, mikor az ember csak pillanatnyilag nem találja a telefont. Akkor adrenalin zúdul, következő pillanatban azonban már el is múlt.
Én viszont most _tudtam_ hogy ezt otthagytam.
Pánik. Iskolába kéne mennem, anyagot viszek rádiós órára, már csomót hiányoztam, most nem hiányozhatok, és késni se szeretnék.
Berohantam a Kossuth téri metró-ügyfélszolgálatra, hogy mit lehet tenni. Hát szerintetek? Semmit. A trolivezetőt nem lehet elérni a trolin (nyilván, mobiltelefonja sincsen, ugye).
Hanem? Hát majd ha beér a végállomára, akkor esetleg. (Épp a végállomáson szálltam le a járműről, az meg kikanyarodott az újabb körre.)
Nyilván rengeteg esélye van a telefonnak, hogy meglegyen.
Én ezt számszerűsítettem nullára. Berohantam az árkádba a pannonba, hogy azonnal letiltsák a telefonomat. Kiderült, hogy nagyon olcsón vehetek (mint előfizető) új telefont. Rögtön be is szereztem egy 6300-ást. Még nem szoktam meg teljesen, de nagyon tetszik.
Na mindezzel kb. 1 óra alatt végeztem. Még beértem órára is, ahol történetesen jól leszólták az anyagomat, de ezt most ünnepélyesen leszarom.
Na, tesómat jól körbe is telefonáltam, hogy ez történt, de már minden oké.
Erre délután visszahívnak anyámmal, hogy a trolivezető megtalálta a telefonomat, és felhívta anyámat, hogy visszaadná.
Megkerül a BKV-n a telefonom? Hova jut a világ?
Mindezzel a feldobottsággal sétálok haza a Bajcsyn, esőben, sötétben, mikor is... magam előtt a földön találtam egy... TELEFONT!
(Persze visszaadtam a tulajdonosának, anyu-név tárcsázásos módszerrel.)

groteszk nap

2008-12-01T03:22:00.002+01:00

Az telefonom ébresztőórája az ötödik "szundi" lenyomásnál nem azt írja ki, hogy "ébresztés 10:45", hanem azt, hogy "ÉBRESZTŐ!!!"
A patkány ül az ölemben, unottan nézi hogy mit csinálok a géppel. Ránézek, ő rámnéz.
-Te embernek képzeled magad, ugye? - kérdezem hirtelen.
Felhúzza a szemöldökét, majd tárgyilagosan rávágja:
- Annak hát.

a vallásos élmény fiziológiai hátteréről....

2008-11-28T23:18:00.002+01:00

... szól ez a cikk. Mindenkinek ajánlom, aki valaha élt meg olyasmit, hogy "tudom", "hiszem" hogy van valami/valaki.

Az ember azzá válik, amit el is tud hinni magáról

Interjú Szendi Gáborral

A rendkívül sokoldalú kutatóval, Szendi Gábor klinikai szakpszichológussal, a híres Depresszióipar, A NŐ felemelkedése és tündöklése, illetve az Isten az agyban most megjelenő könyv szerzőjével beszélgettem.

DL: Olvastam a könyvét, és a blogján is észrevettem, sokszor így zárja sorait: A játszma folytatódik. Ön szerint az élet egy játszma?

SZG: Ennek van egy vicces értelme, a rossz kémfilmekben volt visszatérő duma, hogy „a játszma véget ért”. És én szeretem az iróniát. A játszma fogalmának van komoly megközelítése is. A tranzakcionális játszmaelemzés lényege, hogy az embereket rejtett motivációk mozgatják. Ezek a játszmák, amelyek révén az emberek bizonyos – a gyerekkorból hozott – programokra vagy kielégülésekre törnek, hogy kielégítsék a közismert hatalmi játszmákat. Ha például valaki otthonról az elnyomottság érzését hozta, az eljátszhatja a házastárssal, hogy „én nem vagyok gyerek”. Közben az illető mégis gyerek, hiszen ezért játssza ezt a játszmát. Annak, aki ezt a tranzakcionális analízis elméletet kidolgozta, van egy olyan elképzelése, hogy egész életünk egy forgatókönyv szerint zajlik. Ami nem azt jelenti, hogy nem lehet változtatni rajta, hanem azt, hogy gyerekkorban beleépítik az emberbe például azt: „neked nagy embernek kell lenned”! Erre Freud az egyik kedvenc példám. Ő szó szerint burokban született, és úgy kezelték otthon, hogy ő volt a család zsenije. Negyven éves koráig állandóan megpróbált zseninek lenni, és mindenféle hülyeséget csinált. A programot tehát a szülő írja. A feltevés szerint, melyet én most itt nem írnék alá, a gyerek úgy hat-hét éves korig beprogramozódik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy családi légkör. Freudot olyan légkör vette körül, hogy egyszerűen beleépítették, hogy zseni. Ezt ellenkezőleg is meg lehet csinálni. Van például egy apa, aki állandóan kiabál a gyerekével. Azt mondja neki, hogy hát fiam neked ez egy rajz?! Meg, hogy: tudsz te egyáltalán sakkozni?! Tehát állandóan döngöli a földbe. Ennek a gyereknek az a programja, hogy te hülye vagy, és az is maradsz.
DL: Sokan szeretnének a nyugati kultúrákban úgymond „nagy arcok” lenni. Kulturális antropológiát tanulok, sokat jártam úgymond fejletlenebb társadalmakban, és például ott ez annyira nem jellemző. Miért?

SZG: Az európai kultúra az individuum dicséretéről szól. Itt mindenkinek az a cél van kitűzve, hogy legyél egyéniség. A keletiben pedig az, hogy legyél porszem. Nem véletlenül, a fogyasztói kultúra a nyugati társadalmakban alakult ki, és nem amott. Oda pedig csak mint egy fertőzés jut el. Na, most, a fogyasztói társadalom elhiteti az emberekkel, hogy bárkik lehetnek, hogy bárkivé válhatnak.

DL: Sokszor látni olyan családokat, ahol a szülők híresek, gazdagok, tehetséges emberek, a gyerekekből viszont mégsem lesz semmi. Ez miért van?

SZG: Nem motiváltak és nincs bennük ambíció. Az ambíció valahonnan onnan fakad, amikor az ember szegénynek születik és úgy érzi, hogy rossz helyre született, mert benne olyan képességek, olyan tehetség szunnyad, amit nem tud kibontakoztatni abban a környezetben. Ettől másnak kezdi magát érezni, és akkor mássá is válik. Én abban nagyon hiszek, hogy az ember azzá válik, amit el is tud hinni magáról!

DL: Miért jellemző, hogy sokan mégis az ambíció helyett a felületi kezeléseket alkalmazzák? Drogokhoz, alkoholhoz, gyógyszerekhez fordulnak segítségért.

SZG: Szerintem ez nem új dolog, csak a technikák változnak, a hatékonyságuk nő. Én azt gondolom, hogy ez a fajta elképzelés, hogy majd valami külső dolog megváltja az életünket, ez mindig is megvolt. Régen Istenhez imádkoztak. Minden korra jellemző egy modell, ahogy az ember elképzeli a világ működését. A mi korunk fogékony arra, hogy hiányállapotok, többletek vannak, és ezen a területen nagyon elfogadottá vált az elképzelés, hogy valami hiányzik az agyból, azt majd pótoljuk, és akkor minden helyre áll. Ez egy blöff. Freud korában a gőzgép volt a működés modellje. Ezért is olyan a freudi modell, hogy felgyűlik a feszültség, kinyitjuk a szelepet, kimegy a gőz, és megnyugszunk. Erre mondta azt Freud, hogy a libidót le kell vezetni. Wilhelm Reich, aki Freud titkára volt, bevezette, hogy az analitikus vagy a segédei az analitikus ülésen kézzel elégítették ki a pácienst. Ez egy bevett dolog volt, amit a középkorban még gyakrabban alkalmaztak. Valamelyik francia királyt gyerekkorában például a háziorvosa elégítette ki, hogy levezesse a feszültségét. Ez egy közös megegyezésen alapuló eszköz volt, amely csak a mi korunkban vált ilyen nagyon prűd kérdéssé.

DL: Ez tulajdonképpen egy vegetációhoz vezet? A gyógyszerek, a drogok használata…

SZG: Itt megint a fogyasztói társadalomra és annak szemléletére lehet utalni: ma azt mondják, mindenkinek kijár a boldogság. Holott tulajdonképpen, ha belegondolunk, a kábítószerek meg az antidepresszánsok egy kategóriába tartoznak, csak a kábítószerek még hatnak is, az antidepresszánsok meg nem. Az emberi és az állati érzelmek is azért alakultak ki, hogy visszatükrözzék a tudatba: én hogy érzem magam. Ha rosszul, akkor ez azért van úgy, hogy tegyek ellene. Ez a történelem mozgatója. Ez a boldogság eszmény, hogy mindenkinek jár a boldogság, fogyasztási eszménnyé nőtte ki magát. A boldogság nem egy termék, amit bárki megvehet. Ez egy árukapcsolás. Azt mondják, hogy vedd meg ezt, meg írasd fel azt a tablettát, és akkor te boldog leszel.

DL: Ezek szerint már nem divat a szenvedés és a szomorúság?

SZG: Így van! Régen a szenvedésnek pátosza volt. A szenvedés volt az, amit vagy azért kellett elviselni, mert Isten ezt adta nekünk, vagy azért, mert ez fog elvezetni a nemes célokhoz. Ma pedig mindenki szeretné ezt kihagyni, átugrani. Azt mondja, hogy köszi, de nekem nem kellenek olyan célok, amiért meg kell szenvedni, inkább add nekem oda a boldogságot tabletta formájában. Ez a fogyasztói társadalom lényege. Csillogást, villogást, sikert ígérnek, de nem mutatják meg, hogy odáig izzadtsággal lehet eljutni.

DL: Térjünk vissza egy kicsit a párkapcsolatokra. Miért van az, hogy az emberek mindig félnek lezárni, befejezni akár egy rossz kapcsolatot?

SZG: Nem tudják, hogy mi lesz utána. Bármiről legyen is szó, akár a párkapcsolatról, akár a munkáról, aki nem kockáztat, az nem tud nyerni. A kijelölt utak sosem vezetnek magasra.

DL: Honnan erednek azok a félelmek, amelyek arra késztetik az emberek többségét, hogy állandóan a kiszabott utakat kövessék?

SZG: A konformizmus evolúciós szempontból mélyen gyökerezik az emberekben. A konformizmus azt jelenti, hogy viselkedj úgy, ahogy a többiek. Nézzük meg például Bill Gateset. Ő otthagyta az egyetemet, és elment a garázsba bütykölni. Nyilván sokan mások ugyanígy cselekedtek, mégis továbbra is ott maradtak a garázsban. A fogyasztói társadalom pedig kívülről irányított embereket akar. A nonkonform, azaz belülről irányított ember azt mondja, hogy engem nem érdekel, én ezt akarom és így gondolom, és így is csinálom.

DL: Ez tehát a társadalmi normáknak való állandó megfelelés miatt van? Aki nem akar megfelelni ezeknek a normáknak, vagyis nonkonform, voltaképpen abnormális?

SZG: Az biztos, hogy abnormálisnak fogják tekinteni, de nem biztos, hogy ő valójában az. Arról van szó, hogyha nekem nagyon konzisztens értékrendem van, csak eltérő a többiekétől, akkor nem vagyok abnormális. De ha hallucinálok, és abnormális cselekedeteim vannak, akkor én elmebeteg vagyok. Vagy ha deviáns vagyok, kábítószerezek, elszórom a család pénzét a játékteremben, akkor nem vagyok konform, de ez nem egy kreatív útja a nonkonformitásnak.

DL: Térjünk vissza egy kicsit a legutóbbi könyvére. Miért pont ezt a témát választotta?

SZG: Jó ideig én egy csendes kis kutatócska voltam, aki már akkor is eltért a környezetétől. Furcsán néztek rám abban az intézetben, ahol dolgoztam. Ők mindig a konform tudományt művelték. A propagandisztikus, a média számára is érdekes témákat kutatták, engem meg mindig kicsit más témák érdekeltek, ezért csodabogárnak számítottam. Ebből, meg a havi 35 ezer forintos fizetésemből elegem lett, és akkor úgy gondoltam, hogy én majd cikkeket írok. Teret kapott az elképzelésem. Végül a Jaffa kiadó felkért könyvek megírására. Van nekem egy listám az elkészült írásokról. Megnézték, látták, hogy sokat írtam a nőkről, és azt kérték írjak erről. Megkérdezték, meg tudom-e írni egy hónap alatt, mondtam, hogy igen. Így született az a könyv. Ugyanekkor kiválasztottak még egy írást, amely hamarosan megjelenik könyv formájában. Isten az agyban lesz a címe.

DL: Ez a könyv mikor jelenik meg és mi lesz a témája?

SZG: November 5-ére ígérték. Az utolsó 20-30 évben kialakult a neuroteológia irányzat, amely azt vizsgálja, hogy a hitélmény során mi történik az agyban. A hitélmény nem csak egyszerűen istenélmény. Érdekes, hogy mi történik akkor, ha valaki egy ilyen nagy egységélményt él át, vagy azt éli meg, hogy ott van vele Isten. Ezzel jár egy meghatározott agyi aktivitás. Ebbe beletartozik az, ami a meditáció, az ima, vagy az Istenélmény alatt történik. Van olyan kutatási irányzat, amivel mindezt mesterségesen is ki lehet váltani az agyban. Ülök a székben, a fejemen egy bukósisakszerű dolog, bekapcsolják az elektromágnest, – én nem vagyok tudatában annak, hogy mikor kapcsolják be –, és akkor lesz egy olyan élményem, hogy itt van még valaki mellettem. Külön tudományág foglalkozik azzal, hogy a halántéklebeny, mint terület, néha spontán is ingerlődik. Ezt úgy hívjuk, hogy temporális epilepszia. Ez nem jár habzó szájjal, meg a többi tünettel, hanem csak azzal, hogy az embernek például van egy istenélménye. Ilyen „rohamok” alatt gyakran fordulnak elő hirtelen megtérések is. Ezek nagyon szoros kapcsolatot mutatnak a temporális epilepsziával. Például Saul elindult a damaszkuszi országúton, ahol egy epilepsziás rohamot élt át, ekkor lett a zsidóból keresztény, Saulból Pál, és amikorra Damaszkuszba ért, már nem megölni akarta a keresztényeket, mint amikor indult, hanem megvédeni. Ha végignézzük a nagy egyházalapítókat, akkor Mózestől Mohamedig mindenkiről kiderül, hogy epilepsziás volt. Ha nem manifeszt-epilepsziás, akkor a temporális lebenyben, meg az alatta levő limbikus területekben olyan kisülések lehetnek, amelyeket egyébként a rituális szertartások létre is hoznak. Van olyan vizsgálat, ami azt bizonyítja, hogy minél tovább meditál valaki, azaz minél több évet tölt el ezzel, annál fokozottabban figyelhetők meg mikrokisülések a temporális lebenyében. Tehát így bizonyítható, hogy a vallásos nevelés biológiai értelemben is vallásossá tesz. A szorgalmas ima, a templomba járás és a többi egy idő után tényleg beindítják az agyat, és a végén tényleg istenélményben lesz részem.

DL: A vallás akkor tehát úgy működik, mint egy pavlovi reflex?

SZG: Bizonyos értelemben igen, az istenélmény kiváltódása megtanulható. A vizsgálatok, melyeket Ferences rendi és karmelita apácákkal végeztek, erre utal. Vagy például leírnak egy olyan esetet, ahol egy fiúnak az iskolába menet mindig epilepsziás rohama volt, egy bizonyos helyen. Eleve tudjuk, hogy vannak rejtett epilepsziák, szagokra, zenére, olvasásra. A fiú esete egy helyhez kötődött. Szerintem egy józan, hívő ember megérti azt, hogy a lelki jelenségek az agyon keresztül működnek, tehát a hitélménynek is kell, hogy legyen neurológiai alapja. De ez nem érinti a hit kérdését. A neuroteológia tárgya nem Isten léte vagy nemléte. Ez nem tudományos, hanem világnézeti kérdés, amely nem tárgya a könyvnek.

DL: Egy utolsó kérdés, még így a végére. Ön polihisztornak tartja magát?

SZG: Hát, ezt így nagyképűség lenne állítani. Ezt más mondhatná rám. Én azt mondom, hogy engem nagyon sok minden érdekel, és már most előre látom, hogy felbecsülni sem tudom, mi minden fog még érdekelni a jövőben. Engem mindig az új érdekel, mert engem az hoz lázba, de ezzel igazából mindenki így van. Engem a kutatás is izgat. Begyűjteni az anyagokat, kinyomozni, új témákra bukkanni. Mindig azt gondolom, hogy már ki vagyok égve, hogy mi jöhet még, de ekkor belebotlok valamibe, hogy hoppá! Elteszem ezt a mellékszálat, és azt mondom, hogy majd ezt legközelebb megvizsgálom. Sosem lehet tudni, hogy holnap kibe vagy mibe botlok. Tehát ha ez polihisztorság, akkor az vagyok.

Szendi Gáborral már korábban is találkozhattunk a Mesterkurzus c. rendezvényen.
Hasznos, érdekes, elgondolkodtató. E három szóval írhatnánk legjobban körbe azt az előadást, melyen a Wo-man csapata is részt vett. A helyszín, a klasszikusan exkluzív Uráni a Filmszínház. Az érdeklődők bérletet, 32.000Ft-ért, illetve 8.000Ft-ért jegyet vehettek egy-egy előadásra. Akik nem szeretnének lemaradni, azok számára a következő kurzus november 23-án kerül megrendezésre, A boldogság nyomában, Utak és tévutak címmel. További információ: http://www.mesterkurzus.com

Dömöndi Lídia

2008-11-28T13:58:00.002+01:00

Velem mindig októberben és novemberben történnek a fontos dolgok. Nem tudom miért, de évek óta egyre inkább ezt figyelem meg. Talán mert a nyári nagy ubiszezon után ilyenkorra indulnak be az emberek.
Meg hát ugye mim szokott még ősszel lenni? Igeeeen, herpeszem. Természetesen most sem maradhatott ki a buliból. Közvetlenül és kiszámíthatóan a 25 napja tartó betegségem záróakkordjául jelent meg. Legalábbis remélem, hogy ezzel már lezárom ezt a szar időszakot.

Aztán nézzük csak. Mindig meglep az élet. Az ember keresi a tűt a szénakazalban, egyre elkeseredettebben. Aztán fogja magát, elege lesz belőle, leül, és csak néz maga elé.
És ott a tű.
Kedvesen, szolidan, mégis szemtelenül csillog az ember orra előtt.

2008-11-25T02:51:00.003+01:00

Ötödik napja fáj a hátam minden este. Szép fokozatosan beáll az egész, bemerevedik, a derekamtól a nyakamig. Még sosem volt ilyenem. Elegem lett belőle, vettem ma magnéziumot, hátha jobb lett. Jó lenne elhagyni ezt a satnya testet, és egy másikat választani.

ügyeletes rovat

2008-11-23T05:00:00.002+01:00

Segítség! Ne állítsátok meg a világot! Nem akarok kiszállni!!!

2008-11-22T01:26:00.001+01:00

brazil ismerős: - itt tök meleg volt ma! majd megdöglöttem!
én: - itt meg négy fok van.
brazil: - jaj az tök jópofa lehet...!
én: - anyád a jópofa

2008-11-18T23:54:00.003+01:00

Furcsa dolog, hogy az ember hónapokig, vagy évekig nyüglődik, szenved, csalódik, folyamatosan egyre inkább belezuhan egy örvénybe, ahova senki se dugja be utána a kezét, aztán mikor egyszercsak bebasz a hihetetlen fordulat akkor csak néz maga elé és elkezd rettegni, hogy nehogy.

2008-11-12T02:33:00.002+01:00

Kiszedtem tegnap a rasztát. Most rövidebb ideig volt, két hétig sem. Mégis maradt egy akkora csomó a hajamban tőle, amit nem tudtam délután kifésülni. Elmentem munkába, gondoltam majd ha hazajöttem. Aztán itthon nekiálltam fésülgetni, és a csomó egyszerűen eltűnt. Nem tudom, hova. Hülye-e vagyok.

a leg-leg-leg

2008-11-08T02:10:00.002+01:00

Tudjátok, melyik volt az emberi történelem legtöbb áldozatott szedő vírusa? Ugyanis nem a pestis. Hanem a spanyolnátha, a 20. század elején. Kb. 50 millió ember halt bele, és a teljes lakosság 20-40 %-át fertőzte meg.
De ha már itt tartunk, jön a betegségszezon. Fontos tudni, hogy egy influenza is lehet nagyon komoly. Nem szabad elbliccelni egy ilyen betegséget. Az influenzába ugyanis akár bele is lehet halni. Nem különösebben a tüdőgyulladásba. Komoly szövődményeket okozat még a mandulagyulladás. Bár ez utóbbi annyira kellemetlen tünetekkel jár, hogy az érintettek nagy része előbb-utóbb orvoshoz fordul. Szóval lehetőleg figyeljetek oda ezekre a dolgora. A láz nélküli betegségek is veszélyesek lehetnek, mivel vannak emberek (mint pl. én is) akik kevésbé hajlamosak a lázra.

Sajnos én tavaly elkaptam a köhögéses influenzát, ami asszem talán tavaly vánszorgott ide európába. Na úgy földhöz vágott, mint három másik. Akkor még lázas is voltam. Úgy köhögtem, mint egy TBC-s. Talán még most is annak a szövődményeit szívom.

2008-11-06T12:51:00.002+01:00

Ja és még annyit, hogy a tegnapi amerikai házas(?)pár rákérdezett, hogy hol tanultam angolul. Mondtam, hogy iskolában, meg a moziban. Erre néztek egy nagyot. Láthatóan nem voltak ahhoz szokva, hogy valaki egész jól elkommunikál. Nevettem, mondtam nekik, hogy bocsássanak meg a rossz angolomért... erre kórusban mondták, hogy dehogyis, persze, nem tökéletes, de nagyon klassz. Tök jó érzés volt. Elmondták még párszor, hogy meeennyire jól beszélek angolul (egyébként lehet hogy inkább a kiejtésemre gondoltak:D), aztán az operánál pályára állítottam őket a hotel felé.

2008-11-06T12:04:00.002+01:00

Még nem is írtam, hogy két napja megpróbáltam megfürdetni az egyik patkányt. A patkány ugyanis imádja a vizet, ha kell úszik, ha kell, piros fürdőgatyábal szaladgál a kád szélén, hátha ki kell menteni valakit.
Na, hát az egyik legtürelmesebb fiúpatkánynak eresztettem egy kis langyos vizet a mosdóba. Szegény sejtette hogy mi jön, mert már a fürdőszoba ajtajában lendületből felszaladt a fejem tetejére. A raszták miatt relatíve nehéz volt leszedni onnan egyébként. Próbáltam úgy beleapplikálni a vízbe, hogy a kezemben van, és folyamatosan beleeresztem a vízbe. Ezzel azt értem el hogy szerencsétlen - tök bizonytalankodva, hogy mi is ez a hülye nagy víz - ferde terepeszben, felpúposított háttal, szinte lábujjhegyen állva tűrte a furcsa helyzetet. Aztán inkább kivettem. Mivel elég vizes lett, még ennek ellenére is, kénytelen voltam meghajszárítózni. Na, az még nagyobb sikert aratott...

Kifordult a helyéből a világ, ó kárhozat...

2008-11-06T00:00:00.002+01:00

... és remélem így is marad. Nem ez az eredeti vége, de legalább rímel. Mindenféle komolyan, vagy komolytalanabb politológiai ismeret nélkül néhány gondolat az amerikai elnökválasztásról. Inkább csak olyan laza, társadalmi szempontból.

A fekete rassz történelme egyenlő a tragédiával. Bár valószínűleg az ember először afrikában jelent meg, és fekete volt, a középkor óta mégis folyamatosan megaláztatásoknak és gyalázásnak vannak kitéve. Először ugyebár a rabszolgakereskedés, aztán az AIDS, az afrikai kontinens szörnyű helyzete. Szegénység, betegség, nyomor. Ez jutott nagyjából osztályrészül a homos sapiens sapiens fekete rasszának. De ugye statisztikailag tudjuk, hogy az általában vett rossz eredmény nem jelenti azt, hogy ne lehetne, vagy ne lenne egy-egy kiugró érték. Hát Obama egy kiugró érték.
Hihetetlen dolog, hogy honnan jött- milyen múltból. Mostanra a világ elvileg vezető hatalmának az első embere. A világ első embere egy fekete lett.
Abban az országban, ami kihasználta, meggyötörte a feketéket, ahol ellopták tőlük mindazt, amiben jók, most egy fekete ember az elnök.
Vajon mi fog változni amerikában? És a világban? Afrikában? Talán afrika feltámad? Talán nagyhatalommá válik a következő évtizedekben, illetve inkább évszázadokban?
Mi lesz a fekete emberekkel? Hogyan fog változni a föld társadalma?

És kis félelmet is érzek. Obama vajon tényleg beváltja a hozzá fűzött reményeket...? Tényleg jó irányba megyünk?
Hazafelé találkoztam két amerikaival a földalattin. Ők nagyon örültek az eredménynek. Azt mondják, a mostani helyzetnél csak JOBB lehet a jövő. Mondtam nekik, hogy hát még ha azt tudnák, hogy magyarországon milyen helyzet van...
Obama különlegesnek tűnik. Kivételesen szimpatikus politikus. A kérdés, hogy ez mennyire marketing, és mennyire építenek valós alapokra. Persze azok nélkül elég nehéz lenne.
De vajon hogy fog lavírozni a politikai-gazdasági érdekek, és a nagytőke tengerén? Meg tudja majd csinálni, hogy mindenkinek jó legyen? Elég erős lesz?

Az biztos, hogy én ki nem engedném a fehér házból februárig. Nehogy lelőjék. A világ fellélegzett, hogy ő nyert... őt pedig most kezdi majd nyomasztani a fellősség, és a sok munka. Meg az, hogy ne lőjék le.

2008-11-03T23:22:00.002+01:00

Néha azért történnek jó dolgok az emberrel. Anyu tegnap kb. 20 kg (és nem túlzok) kajával pakolt meg. Azt kellett hazahoznom keresztúrról, ide. rettenetes volt. Nem volt nálam kp, csak bankkártya. Na, a kökin (amit szerencsére éppen szétvernek) a metrónál nincs OTP automata. Nincs semmilyen bankautomata. Kártyával nem lehet jegyet váltani. Aszongya a pénztáros: tessék legyalogolni a határ útig!
Hát hogyne! 20 kilós szatyrokkal. A bkv konstruktív ötletekben utolérhetetlen.
Megkérdeztem azért még utoljára azt a kis lepukkant boltot a metró bejárat előtt. Hátha lehet kártyával fizetni. Nem lehet. Mondtam a néninek, hogy a pénztáros azt mondta, gyalogolak a határ útig. Erre a néni felajánlott nekem ajándékba egy BKV jegyet. Ha arra jártok, gondoljatok a nénire a kis fehér kioskban.

Aztán: tényleg, viszik a patkányaimat. Ha jól számolom, az érdeklődő már több mint ahány patkányom van. Három fiút mindenképpen megtartok. Még anyámra is rájött a patkányozhatnék.

2008-10-29T01:52:00.002+01:00

Érdekes dolog jutott eszembe. Eddig is tudtam, de most fogalmaztam meg egzakt módon először. Szóval én nem igazán ismerem azt a viszolygást, amit az emberek bizonyos állatok iránt éreznek. Kivéve a pókot, azt én is utálom. De engem sosem ijesztett meg se rágcsáló (kivéve amikor a sajátom beleharapott a lábujjamba...), de béka, se kígyó, se síkló, stb. Üveg mögött főként nem taszítanak, sőt, kifejezetten érdekelnek.
Engem ugyanis nagyon meglepett, hogy sok ismerősöm, köztük kb 50%-ban fiúk egyszerűen félnek a patkánytól. Persze nem remegni kezdenek, ha meglátják, csak úgy viszolyognak tőle. Persze nyilván ez nem egy szó szoros értelemben vett félelem, de valamilyen negatív érzés mégiscsak.
Különös, mert belőlem - hála égnek - ez tökéletesen hiányzik. Még a pókot is nézegetm, ha a falon nyugalomban van. Aztán persze kidobom a picsába, mert azért egy pók társaságában én sem vagyok szívesen. De a siklót, kígyót - ha biztosan nem bánt - tuti megfogom, nyakamba teszem, nekem ez nagyon nagy fán.
De könyörgöm, egy melegvérű állatól iszonyodni? Ez olyan furcsa. Főképp, hogy ez valami előzetesen programozott érzés, mert biztos, hogy az emberek nagy része még sosem látott patkányt, egeret kártevőként. Csak ketrecben, állatkertben. Honnan ez a félelem? Szocializációs vagy genetikai okai vannak? Ti hogy álltok ezzel? Mit éreztek pontosan?

(ui.: én gyerekkoromban a kötött pulcsiktól iszonyodtam. Most is kiráz a hideg tőlük. Ugyanis akkoriban megrágcsáltam minden ruhadarabomat, és az csikorgott a fogam alatt. FÚJ!!!)

2008-10-28T12:44:00.003+01:00

Érdekesen árulkodik a közszemléletről, a felelőtlenségről, és általában véve a magyar társadalom nemtörődömségéről a palcsó-baleset megítélése. Mindenki sajnálkozik, meghogy szegény fiúk így meg úgy. De könyörgöm. Mindketten tökrészegek voltak. Annyira, hogy állítólag nem is emlékeznek a baleset előzményeire és körülményeire. Most tökmindegy, hogy így van-e, hiszen nem tudom melyik a rosszabb: úgy ülni részegen kocsiba, hogy tudok róla, vagy úgy, hogy annyira részeg vagyok, hogy azt sem tudom, mit csinálni.
Tehát az isten szerelmére! Ezek balesetet okoztak, felelőtlenségből- és ezzel SENKI sem foglalkozik. Csak azért valószínűleg, mert nem tettek kárt másban. De ez meg csak a szerencsén múlt! Két hülyegyerek részegen szállt a kocsiba, akármi történhetett volna, és mindenki csak azzal van elfoglalva, hogy szegény! Bibis lett a feje!

Na ez a baj úgy általában a magyar szemlélettel. Ezt a cselekedetet a médiának, és a közvéleménynek nagyon súlyosan el kellene ítélnie, hiszen közveszélyes.

Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy mikor a Császár Előd 1997-ban (ha jól emlékszem) szintén befolyásolt állapotban balesetet okozott - szerencsétlenségére épp véletlenül meghalt valaki emiatt - akkor milyen hadjárat folyt ellene, gyakoraltilag azóta sem foglalhat el semmilyen komolyabb szerepet a magyar könnyűzenében, vagy a médiában. Pedig ugyanazt csinálta, mint most a Palcsó Tamás, és a kedves barátja, csak éppen kurvára nem volt ekkora szerencséje.

2008-10-20T02:37:00.002+02:00

Na. Hát szóval elolvastam az Albert Györgyi depresszióról írt önéletrajzi könyvét. A végén vannak beszélgetések, azokat még nem. De a lényeg, azt hiszem, megvan.
Először is: nem nagy szám íróilag. Távol álljon tőlem, hogy valakit holtában kritizáljak (persze miért ne), de a lényeg nem is ez volt számomra. Hanem a betegségéről készített beszámolója. Sokmindent felismertem benne, sokmindent nem.
Egyébként van néhány szép szófordulat, hasonlat benne, de ezek viszonylag elvétve találhatóak csak meg. Valószínűleg egyébként a betegségének tudható be az, hogy nem tudott írni egy igazán összeálló könyvet. De mint mondtam, nem is baj, mert nem ezért olvastam.
Jó lett volna az ő történeteit más kontexusban is látni, mert nyilván az ő leírása csak az egyik szempont. De mostmár mindegy. Jóéjt.

fáni enimelsz rovat

2008-10-19T22:43:00.002+02:00

2008-10-19T18:46:00.000+02:00

Egyébként fogynak a patkánykák. Ma is elvittek kettőt, kb. egy hete is gazdára talált egy harmadik. Továbbá van még érdeklődő további kettőre. A végén nekem nem marad!

2008-10-19T18:43:00.002+02:00

Azt tudnám csak, hogy az embereknek miért könnyebb hazudozni, meg sumákolni ahelyett, hogy belátnák, a múltban tévedtek saját magukkal kapcsolatban.

teszvesz, nesze

2008-10-19T01:54:00.002+02:00

Hihetetlen mérges vagyok. Megvettem -részben a szomorú aktualitásra való tekintettel- Albert Györgyi: Miért pont én? című könyvét.
Nagy boldogan olvasgatom (kicsit morbid ez a jelző), az önéletrajzi végét a fürdőkádban, de egyszercsak észreveszem, hogy mint a Pleasentville című filmben, üresek a lapok. Nem is egy. Ráadásul a végén. Szóval jól átbasztak. Meg is írtam az eladónak a következő levelet:

"Kedves Laci!
Az Albert Györgyi: Miért pont én című könyv, amelyet másfél hete postázott nekem, hibás. Hiányzik a 113. 115. 116 . 120. 121. 124. 125. 126. 128. oldal. Hihetetlennek tartom, hogy eladott egy könyvet, amiről elfelejtette megemlíteni, hogy a végét nem fogom tudni elolvasni.
A TeszVesz szabályzata így rendelkezik az eladásról:

"A termékleírásban mindenképp szerepelnie kell azoknak a termékkel kapcsolatos elengedhetetlen információknak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vásárló teljes képet kapjon az aukción meghirdetett termékről. Így például fel kell tüntetni, hogy a termék új-e vagy használt, milyen állapotban van, van-e sérülése, mennyit volt használva."

Azt gondolom, hogy a fenti oldalak hiánya mindenképpen a termék állapotát, sérülését, hiányosságát jelenti. Alapvetően azonban azzal van a baj, hogy mindenrről elfelejtett tájékoztatni- és nem tudom elképzelni, hogy véletlenül.
Legyen szíves értesíteni a helyzet ön által optimálisnak tartott megoldásáról.

Üdvözlettel
XY"

És mellékesen még a kurva annyát.
Elad egy könyvet, aminek a vége hiányzik. Bazmeg... Hungari!

2008-10-07T23:45:00.001+02:00

Magánéletileg igen komolyan támogatásába kezdtem az európai integrációnak, multikulturalizmus szempontjából.

2008-10-05T13:37:00.001+02:00

Mi a frászért locsolják vajon a deák téren a gyepet hajnali dél ötkor zuhogó esőben?

2008-10-04T00:58:00.000+02:00

"Már jó rég írtam, meghalni sincs időm, majd annak is biztos eljön az ideje."

- írta nem egészen másfél éve. Aztán most eljött. Isten veled, Györgyi.

2008-10-02T23:53:00.001+02:00

Az utóbbi két napban kreatívsági rohamom volt. Több dolog is felmerült. Úgy tűnik, elkezdődik valami végre.

fáni enimelsz rovat

2008-10-01T22:06:00.002+02:00

Az ártatlan gyerekkor ugyebár. Vajon milyen fajta majmocska ez?:)

2008-09-30T13:59:00.002+02:00

Az a baj, hogy én két-három évente random találok magamnak egy új szakmát, ami érdekel. Persze ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül eldobálom minden addigi érdeklődésemet, és rohanok az újvilágba, csak simán ráébredek, hogy engem mennyi minden érdekel. És néhány dolog még annál is jobban. Most pl az meteorológia. Nemrég tűnt fel, hogy ebbe bele tudnék szeretni. Dehát ez a hajó (akár nevezhetjük anticiklonnak is) már elment.