Tuesday, September 18, 2007

Ma délelőtt, ahogy bejöttem a suliba, rámtört valami nagyon durva hangulat. Mondhatnám, hogy depresszió, de ha egész pontosan akarnám meghatározni, akkor azt mondanám, hogy a közepesen rossz hangulat és a kezdődő pániktünetek együttese. Szóval pontosan éreztem, hogy most egy nagyon keskeny sávban vagyok, és nagyon kell vigyáznom, hogy merre borulok.

Olyan tompa vagyok, mint mikor az ember másnapos, pedig csak egy pohár bort ittam este.

Annyira nincs kedvem senkihez, hogy az elkeserítő. És pókokkal álmodtam.

1 comment:

Anonymous said...

hajaj, ön általános életundoritiszben tetszik szenvedni, bár ezzel újat azért nem mondokk.. Tessék kimozdulni, elfoglalni magát vagy valami, ennek így nem szok' jó vége lenni. (énmárcsaktudom :)