Múlt hétvégén La már pár bor után kétsébeesve nyögte ki a tökéletes magánéletével kapcsolatban, hogy az nem is annyira tökéletes, és nem fogom sokáig elfelejteni ahogy összetörve azt mondja: "Én nem hiszem el, hogy ilyen létezik".

Valahogy így érzek én is, hogy nem hiszem el, hogy ez így történik.
És igen, (casper figyelj őszinteblog következik, te meg azt szereted:)
szóval akármennyire is dühös vagyok, és akármennyire megvetem ezt az egészet...

... azért rámtört az érzés, hogy a világ akkor fordulna vissza a kerékvágásába, ha újra átölelne.
Ez nem jelent semmit, azt sem, hogy szerintem ez lenne a helyes. Csak van ez az érzés, a maga tehetetlen gyarlóságában, és őszinteségében. Talán mert (akár bizonyos, akár minden) szempontból ez az, amit a bölcsek úgy hívnak: igazság.