A mai napot a Mezzo Luciano Pavarotti emlékének szentelte...
Teljesen véletlenül sikerült elcsípnem a Rigoletto elejét kora délután, ami miatt meg is állt az élet két órán át. A darabot a mester fénykorában forgatták, így bár a herceg szerepében sokat nem láthattuk a színen, mégis benne volt minden, ami az összes tenor fölé emelte őt: az a sajátos, csengő hang, a pajkos tekintet (a szerepet mintha neki találták volna ki) - feledtette a későbbi botlásait, és annak mutatta őt, amiért szerettük.
1 comment:
A mai napot a Mezzo Luciano Pavarotti emlékének szentelte...
Teljesen véletlenül sikerült elcsípnem a Rigoletto elejét kora délután, ami miatt meg is állt az élet két órán át. A darabot a mester fénykorában forgatták, így bár a herceg szerepében sokat nem láthattuk a színen, mégis benne volt minden, ami az összes tenor fölé emelte őt: az a sajátos, csengő hang, a pajkos tekintet (a szerepet mintha neki találták volna ki) - feledtette a későbbi botlásait, és annak mutatta őt, amiért szerettük.
Köszönünk mindent, Luciano! Ég áldjon!
Post a Comment