eső után

Ne is mondjátok. Tudom. Tök ritkán írok. Ennek nem az az oka, hogy nincs mit. Nagyon is lenne. Csak valahogy nem jön. Talán túl sok mindent is kéne.
Tegnap E. E. példás színésznő előadás után a folyosón összefutva véletlenül nagyon belebámult a dekoltázsomba. Hát kérem, a színész is ember.
Mi is van mostanában: Ma volt nagy koncert az arénában. Tegnap Á.-val voltam Stuart Márián a pestiben. Holnaptól már komolyan dolgozom. Megint vele álmodtam, megint hosszút és részleteset.

Most vagy felnagyítom az egészet, vagy elbagatelizálom, és észre sem veszem. Néhány ember látja rajtam a gondterheltséget állítólag.
Utálok gondterhelt lenni, utálom hogy a nyavaja tör. Egyszerűen nem tudom, hogy hogy ne legyek az.

Azt mondta álmomban, hogy "Emlékszel még, hogy...?"- nekem meg annyira fájt, hogy rászóltam, hagyja ezt abba.

Mostanában megtalálnak a csövesek a buszon. Hazafelé az egyik meg akarta venni a kesztyűmet. DE nem adtam oda neki. Nem azért, mert sajnálom tőle, csak nem gondoltam volna helyes döntésnek. Aztán elmondta azért, hogy neki van barátnője- öreg bácsi volt- akihez akármikor mehet. Majdnem azt válaszoltam, hogy jó neki.