Sanyi, kuss.

Gyerekek, ki nézi ezt a szerencsétlen, hülye, homofób buzi, ostoba barom fábrit? Komolyan, én megint megpróbáltam megnézni, de annyira süt róla a hülyeség, a tömény butaság már, hogy egyszerűen semmi élvezetest nem találok benne.
Én meg nem fogok végigszenvedni még fél évet, mire kénytelen leszek bevallani magamnak, hogy ez bizony már szar, és hogy az erőlködés, hogy elhessegessem ezt az -egyébként jól megalapozott- gyanút, már sokkal nagyobb erőfeszítés szellemileg, mint amennyire tudom élvezni a humorát.
Azt a megkopott, részrehajó, és hát lássuk be: nem kifejezetten intelligens 'humorát'.

Sajnos, akárhonnan nézzük, ez a szerencsétlen látens fábri már nem túl szórakoztató. Részben a nyilvánvaló politikai hozzáállása miatt, részben azért, mert minden tettéből ordít az önkritika teljes hiánya. És egy humoristánál az önkritika, jó esetben az önirónia hiánya- a szakmai halált jelenti.
Hogy gondolja, hogy mindenből viccet csinál, csak magát veszi véresen komolyan?
Nem torz ez így? Nem kritikátlanság ez így?
De.
Mindennel kritikátlan, amit ő jónak, szépnek, klassznak tart. Nem szívesen említem egy lapon őt Hofival, de csak az összehasonlítás miatt, nézzük. Hofi sziporkázó zseni, ami magyarországon külön feltalálta a sztendápkomedit, tisztában volt vele, hogy az okos ember vagy mindenkivel szemben kritikus, vagy mindenkivel szemben kritikátlan.
Az adott korban rajta kívül mindenki kritikátlan, (szó szerint) elnéző volt, s csak ő állt szemben ezzel. Viccet csinált mindenből, mindenkiből. S mindenki tudta, hogy hiába vicc, sőt, nagyon jó vicc, azért minden viccnek a fele igaz.

S fábri hülye szerencsétlenkedése, ostobasága, korlátoltsága különösen rosszul esik akkor, mikor talán nem csak a magyar történelem, de minden idők egyik legnagyobb humoristájának, A Hofinak jelenléte már öt és fél éve hiányzik. Egyre jobban.