Két nyugalmazott veterán vírus beszélget bennem öregkoromban:

Egyik: - És emlékszel arra a nagy lázra kétezerhét karácsonyán?

Másik: (bólogat) - Ne is mondd. Mi egy kis idegdúcban vészeltük át valahogy, de sokan odavesztek akkor. (Koppant egyet a falábával a nyomaték kedvéért)

Egyik: - Hát bizony, kemény tél volt. Ki hitte volna, hogy pont itt, ahol komolyabb lázat akkor már vagy tíz év óta nem láttunk... Mindenki azt hitte, itt biztonságos, idehoztuk a gyerekeket, meg az öregeket... A veterán szindrómám miatt le is százalékoltak utána, nem bírtam idegileg.

Másik: - És pont karácsony reggel futott fel a láz... érted, az ember még az utolsó ajándékok után rohangászna, állítja a fát, erre ébredés után rögtön harmincnyolc fok...rémes volt, iszonyú. Nekem egy nagyon jó barátom veszett oda valahol a garat környékén, rémes volt igazán, ami maradt belőle, senkinek nem kívánom azt a látványt.