közben pedig rátaláltam wiwen a nagyon régen nem látott unoktestvéremre. az egyikre. hát mitmondjak. sok jót nem tudok. nincs az ismerőseim közt, és nem is lesz.
azt hiszem, az én generációm, legalábbis szerény személyem biztos nem fogja kényszeresen tartani a kapcsolatot a rokonokkal. akikre nem vagyok kiváncsi, azokkal biztos nem.

és nem is fogom meghivni családi eseményekre sem. mi a fenének? tiz éve nem láttam, nem vagyok rá kiváncsi. gondolom ő sem. nem ártanék neki, de nem is akarom azok közt tudni, akikkel bármilyen kapcsolatot fel kell vennem. mert hát... szóval még finoman megfogalmazva is egy jó nagy tenyeres talpas parasztgyerek lett belőle. az adatlapja szerint az ELTE (!) orvostudományi egyetemre jár.
szóval eddig se tettünk egymásért semmi, és semmilyen indokot nem tudnék felsorolni, amiért meg kéne hivnom majd az esküvőmre, ilyesmi. nem leszek tőle több, semmilyen szempontból sem. egyébként én se mennék el ha ő meghivna bármilyen családi eseményre. nem érdekel, ha anyám (vagy más) szerint "illik"- ez egy teljesen irracionális érv. és mi van akkor, ha nem teszem? megsértődik? és? nekem abból milyen hátrányom származik?
az ember a rokoni kötelékeiről nem tehet. de hogy pusztán emiatt kényeritve legyen dolgokra, az nonszensz.