szakmai fejtegetés rovat

Na mi van, ha nem írok jó zaftosokat, akkor rögtön ugrásszerűen esik a blogom nézettsége? Se szó, se beszéd?

Még nem írtam róla, de március 16.-án lesz egy zenés-táncos-showszerű előadás, amit én rendeztem. Nehéz rá megfelelő kifejezést találni, hogy mi ez, mindenképpen klasszikus show és látványelemekre épülő revüszerű képződmény, ám ennél egy kicsivel több.

Az első felvonás klasszikus musicalekből vett részletekből áll. Közismert, többnyire közkedvelt dallamokból. A koncepció azonban játékos, sőt, komolyan játékos. Ez egy zenés színházi lidércjáték. Ne a megszokott birkamód elénekélem-meghajlok-kimegyek szerkezetre számítson, aki eljön.

Semmiképp nem ilyen lesz, de persze nem lesz bántóan átvariált, vagy zavaróan modern, abszurd, bár itt-ott nyilván kicsit feszegeti majd ezeknek a kategóriáknak a határait.

Szokás szerint nem elégszem meg a "nagyok" (haha) majmolásával, és nem elégszem meg a tőlük való eltéréssel sem. A show nem pusztán a musicalekről fog szólni, amelyekből részleteket adunk elő, hanem a színházról, és a színészekről fog szólni, akik benne vannak ebben a szimbiotikus, hol jobb, hol rosszabb, de többnyire nem megbecsült, és sokszor megalázó szakmában.

Meg szeretném mutatni, hogy nem csak az a jó, aki a nagy, híres színházban tevékenykedik; és hogy nem csak az a jó, amit ezekben a színházakban csinálnak.


Egyébként arra külön büszke vagyok, hogy ez az előadás nemi szempontból társadalmilag fejlett. Ezt most kicsit hosszú lenne részletezni, de biztosan érzem a szívemmel, és pontosan látom a szememmel: mi, ott a törökbálinti művelődési ház (egyébként baromi jó) színpadán közelebb vagyunk európához mint sok nagy kőszínház.

Kérésre próbáról tudok mutatni videót.