Ma a változatosság kedvéért szar napom volt. Reggel nyolckor valaki felcsöngetett kaputelefonon, "reklámügyben", de A. (lakótárs) nagyon hatékonyan elküldte a fenébe.
Aztán alig bírtam elindulni haza.Mármint anyámhoz. Aztán ott nem csináltam semmit. Közben az úton majd megfagytam. Kib!%/!%/ott hideg van. És még a szél is fújt. A busz garázsba ment, várni kellett újat. Úgy érkeztem haza, mint akit kifacsartak és csalánt szántottak vele.
Aztán itthon csak úgy játékból (mert lefagyott kézzel a hideg lépcsőházban kulcsot keresni mekkora) megnéztem, hogy érkezett-e valami posta, és hirtelen megfordult a világ: Képeslap tizenkétezer kilométer távolságból, Új-zélandról. Hirtelen kisütött a nap felettem, madarak csipogtak, benszülött maorik rázták a csörgődobjakat a fülembe, az óceán hullámai suttogták a beguine-t.
Aztán elraktam a képeslapot, és megint csak a rohadt idegesítő, koratavaszi fagypont vett körül a sötét lépcsőházban.

Kiegésztítés. Nézegetem távolról a képeslapot, az asztalon hever. Annyit utazott 16 nap alatt, amennyit a legtöbb ember életében soha nem fog. Olyan meglepetést és örömöt okozott, amit ritkán tapasztalok.

Szóval: Köszi B, megérkezett! Király!:D