Sosem tudom eldönteni, hogy szeretem-e a rántottát.
Néha nagyon megkívánom. Akkor hiányzik. Megőrülök, ha nem ehetek rántottát. De időnként, ha ettem, utána epegörcsöm lesz. Vagy ha nem is epegörcs, de minimum valami furcsa viszolygás fog el. Nem tudom, mi bajom van a rántottával.
Néha teljesen közömbös vagyok iránta. Aztán egyszer, mikor már közel van a rántotta- evési idő, hirtelen elkap a vágy, és már várom, hogy érezzem az illatát. És már tervezgetem, hogy jó nagy hagymakarikákat sütök bele.
De a hagymakarikáktól végképp epegörcsöt kapok, úgyhogy azt inkább kihagyom. De fokhagymás sóval is nagyon jó.
Azt hiszem, a legtöbbször nem jut eszembe a rántotta. Csak időnként. És nem is hiányzik.
Van egy csomó más kaja.
Például a joghurt. Most rántotta nincs, joghurt van. Egészségesebb is, és nem lesz tőle epegörcsöm.
Joghurtot ehetek mindenhez, mert a joghurt egy nagyon PC (politikailag korrekt) kaja. Egyszerűen mindenhez illik. Olyan kedvesen alkalmazkodik. Megszelidíti a porleveseket. Jótékonyan elfedi a brokkolit.
És nem tapad rá a csápokra vagy mikre a beleimben.
Meg táplálja a bélflórát.
Az nem egy lány.

8)

na már ennyi az agymenésből. :))