Á. mesélt egy sztorit, én meg lenyúlom tőle, mert ő úgysem ír most blogot.
Szóval Á. áll a budapesti kinyalomasegged ötcsillagos szálloda ajtajában, mint gyakornok. Tizenkilencévesen (egyébként nagyon jól áll neki az öltöny és a nyakkendő)
Szóval Á. is the man a hotel kapujában. Jön egy reszketeg öreg bácsi. Kérdezi Á. kezicsókolom, miben segíthetek? Mire az öreg:
- Én vagyok a főépítésze az épületnek.
- Akkor tudja járást. - válaszol Á. negédesen mosolyogva, és visszafordul az utca irányába.
Úgy képzelem, hogy a bácsi sokáig meghökkent arckifejezéssel körözött az épületben.


Egyébként meg.
Roppant érdekes éjszakám volt.
Kezdődött azzal, hogy hosszú volt (a fentlét része), aztán rövid lett(az alvás része). Roppant szórakoztató társaságot kaptam, éppen a kiértékelésén gondolkodom. Természetesen jó értelemben.

Próbálom elterelni a figyelmemet arról, hogy este megint repülőre kell ülnöm. Ha levonunk minden más parát akkor még mindig lesz az, hogy vajon megmarad-e a tömés a fogamban, amelyik pár napja tikktakkol.