Előre is elnézést kérek azoktól, akik tényleg undorodnak a pókoktól. Egyébként én is, de valahogy mindig csak az ilyen házi-pókok estek nálam ez alá a megítélés alá. A nagy, szőrös pókok inkább ilyen groteszk filmszereplőknek tűntek nekem eddig. Nade!
Most lesz egy sajátom. Jajj, ne kezd el lécci nyavajogni meg sopánkodni.
A faj neve Acanthoscurria geniculata, és ez egy nagyobb testű pók, többnyire jóval agresszívabb, mint a többi madárpókfaj. Tehát semmilyen karonsétáltatás, meg padlón futtatás nem lesz vele, amúgy sem vagyok ennek a híve.
Egyébként ilyen ő maga:
Megígérem, ha valamelyikőtök jön hozzám, és aggasztaná ez az apró lakótárs, addig majd letakarom a terráriumot. Amúgy sem tud majd onnan kijönni. Azt én sem szeretném, mert nem akarok egy éjszaka arra ébredni, hogy a madárpókom éppen a homlokomon tesz felfedezőutat. :D
Monday, May 19, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
Hát ez undorító... :P
Tarthatnál inkább egy jófej polipot... :)
Post a Comment