a politikárúl, s másrúl is

Emlékszem (és tudom, hogy a blog olvasóinak java része is), mikor még szegény Hofi élt, a (talán) utolsó előadásának az elején kitört egy téglafalból és azt kiabálta: éljen! Deutsch Tamás levizsgázott!
Most talán ezt kiabálná: éljen! Fodor Gábor elnök lett!
Hát igen, megérdemelte, hiszen lassan már olyan, mint Julia Roberts, aki egész életében azt várja, hogy végre a kezébe vehesse az oscar-díjat, amit a mostani életművének már a felével is rég megszolgált. A munka mennyiségét tekintve legalábbis biztos.

Na de ha tovább nézzük, a mostani politikai helyzet, egy szempontból mindenképpen érdekes. Bizonyos politikusok attitűdje varázsütésre változik. Például Viktor hihetetlen evolúciós képességekről tesz tanúbizonyságot. Pár hét alatt hirtelen eu-konform lett, kedves, mosolygós, visszafogott, politikailag abszolút korrekt.
Ennék még tudnék is örülni, ha előtte nem pont az ellentéte lett volna, és a váltás nem ilyen hirtelen és kampányszerűen zajlott volna le.

Fodor Gábor pedig hirtelen nagy népszerűségnek örvend. Viktor rögtön megbeszélésre hívta, de igazán komolyan ő sem gondolhatta, hiszen az szdsz népszerűsége negatív csúcsokat dönget. Nekik most nem lenne jó egy új választás, hiszen benne rejlik a lehetőség, hogy be se kerülnek a parlamentbe. Ezt pedig, érthető módon el akarják kerülni.
Persze az is igaz, hogy előbb utóbb összedől a kártyavár, és akkor így is, úgy is új választásokat írnak ki. Ebben a kontextusban viszont még az is lehet, hogy jobban járna az szdsz, ha Viktor vállára hajtaná a fejét, és így legalább minimális esélye lenne arra, hogy megmaradjon a magyar törvényhozásban.
Viszont végre mintha kezdenének rájönni a kis pártok- az mdf előbb, az szdsz pedig most - hogy ahelyett, hogy úgy vislkednének, mint az adott oldal nagy pártjának az udvaribolondja, inkább autonóm módon kiállnak magukért. Ez a hozzáállás - illetve ennek a hiánya - régóta fájó pontja volt a magyar politikai palettának.

Egyszóval akárhogy is lesz, lassan tényleg tenni kell valamit, ki kell mozdulni, és ez csak jót fog jelenteni az országnak.



Más. Ahogy jöttem haza fellépésről, fél 12kor itt, már a sarkon megszólított egy láthatóan elég részeg srác, hogy merre van a deák tér. Mert kicsit részeg (kicsit?!?), és nem tudja, merre menjen. Kérdezte mindezt a füvészkertnél. Aztán beszélt, beszélt, elmesélte, hogy ő orvos, meg hogy mit dolgozik, meg hogy kidobta a menyasszonya, satöbbi. Aztán a végén kikönyörögte, hogy hadd hívjon holnap fel. Meglepődnék.