Wednesday, June 25, 2008

Rázós days

Hát igen, ez a két nap nem írja be magát a kedvenceim közé, mondjuk jól kezdődött. Feminista fórumtali. Az még rendben volt. Mondjuk túl sokan nem jöttek el, de aki ott volt, az teljesen rendben volt.
Aztán Teo bejelentette, hogy itt alszik két napot. Örülök neki, mert már svájcban is "hozzá" szoktam, meg jó, ha van valaki a társaságomban.
Na de. Tegnap észrevettem hogy semmilyen iratom nincs meg. Se a bankkártya. Nabazmeg... Ilyen sem történt még velem. Valószínűleg egy helyen voltak, és kiesett, vagy ilyesmi. Mondjuk nem tudom hogy hol... bejártam minden vendéglátóipari egységet ahol megfordultam közvetlenül előtte, de egyszerűen semmi.

Nem is az a baj hogy újra meg kell csináltatni. Hát ha meg kell, akkor meg kell. Ennél van két nagyobb probléma. Az kissebbik nagyobb probléma, hogy hányok minden hivataltól, és az ott dolgozóktól. Nyilván azért,mert ők is úgy viselkednek, mintha hánynának tőlem.
A másik meg az, hogy vasárnap megyek (-nék...) svájcba.

Ma az okmányirodában (a kurva anyját innen is a postásnőnek, aki ott dolgozik, mert iszonyatos seggfej) kaptam ideiglenes személyit. Jó érzés, hogy igazolni tudom, hogy létező személy vagyok. Aztán felhívtam a malévot. Aztán ferihegyet. Aztán átkapcsoltak a határőrségre. Ott egy határőrnő megnyugtatott, hogy a laminált, kártyaformájú ideiglenes személyivel lehet utazni. Úristen... Elég nagy kő esett le a szívemről. Amíg elintéztem, radomban hívogattam anyámat (mert ő hivatalnok volt tavaszig), G.-t (mert ő még most is hivatalnok), meg B.-t (mert hozzá megyek majd svájcba), és felváltva anyáztam mindegyikek az okmányirodát illetően.

Persze a telefont egész nap nem vették fel, vagy foglalt volt. Az ímélre viszont rögtön válaszoltak!! (rögtön, miután elmentem itthonról...)

Szóval így estére azért megnyugodtam, de érzem, hogy szellemileg megviselt ez a két nap. az arcom nyúzott, meg fáradt. Utálom, hogy rajtam minden ennyire meglátszik.

Aztán még egy kis meglepi ma délelőttre, még minden ügyintézés előtt. Nekiállok etetni az akváriumomban élő halakat, mire arra leszek figyelmes, hogy egy 3-4 milliméteres halacska néz velem szembe a vízből. Na, rögtön tudtam, hogy a fiatal guppim anyává érte ki magát. Jó magyarosan. Szóval ha kell valakinek kb. 30 darab guppi ivadék, az szóljon már, köszi.


Ui: Komolyan fel kéne rúgni az összes idióta bunkó paraszt hivatalnokot.

1 comment:

Anonymous said...

te, ezekután én már le se blogolom a személyi meghosszabíttatásom történetét. :)