Monday, January 19, 2009

fáni enimelsz rovat - újfent

Nos, amiről most fogok írni, azt még tegnap találtam - nagyjából hasonló napszakban - albínó állatok után kutatva a neten. A kép annyira érthetetlen és megdöbbentő volt, hogy elhatároztam, ezt elrakom későbbre, külön postnak.
Róla lesz szó:

Iiigen, igen különös állat, jól látjátok, hogy különböző testrészei mintha nem egészen illenének össze. Ez nem csoda, hiszen tazmániában őshonos, ami a fura állatok hazája. A neve egyébkén óriás rágcsálóbagoly, ami inkább csak egy ragadványnév, mert törzsfejlődésileg a fecskék rokona. Továbbá - nyilván helyszűke miatt - már az se fért bele a névbe, hogy az - egyébként csőrből átalakult, mutálódott - fogai viszont kifejezetten rágcsálóra emlékeztetnek.

Ausztrália és Tazmánia feltérképezésekor Marie- Herbert von Königsbergamon jegyezte le először ezt a különös állatot, a királynőnek írt levele alapján először madárnak, utána valamilyen macskafajtának hitték, azonban mikor megmart egy rumtól megrészegült matrózt, rágcsálóként könyvelték el.

Tulajdonképpen a Rágcsálóbagoly (Rodentia Rattuscattus) a megtévesztő fizikuma ellenére nagyon is madár, mint már írtam a fogaknak tűnő dolgok a szájában a csőr deformítása, illetve a macskafülre emlékeztető tollnyúlványok valóban az állat fülét takarják - mint más baglyoknál is - annak ellenére, hogy szegény majdnem teljesen süket.
A tudósok a mai napig tanácstalanul állnak a természet ezen csodája előtt, hiszen első látásra egyértelmű, hogy ez a madár hihetetlenül alkalmazkodott fizikailag a környezetéhez; szinte lemásolta a macskafélék fejformáját, a rágcsálók fogait, amellett, hogy megmaradt a madárszerű testfelépítése és tollazata. Az evolúció ilyen "csodája" csak olyan helyen történhet meg, ahol a Rágcsálóbagolynak gyorsan, és visszavonhatatlanul le kell másolnia a környzetét a túlélésért.


Egyébként éjszakai állat, ügyes repülő, jó látó, gyakran eszik denevéreket, amelyeket repülés közben kap el. A tazmánok rossz ómennek tekintik ha meglátják, mert ez a furcsa, különc állat rossz benyomást kelt bennük. Ennek ellenére nagyon ellenálló a betegségekkel szemben, és az egyetlen olyan faj, amelynek minden egyes tagja immunis a veszettség vírusára.

Köngsbergamon a következőt írta az angol királynőnek:
"Mindent elkövetek azért, hogy felséged is minél előbb a saját maga fenséged szemével láthassa ezt a szinte más világ élőlényt. Egyet már szolgáim befogtak, de az állat kirágta a hálót éjszaka, és elrepült. Különösen nehéz a dolgunk azért is, mert az itteni benszülöttek nem hajlandók a közelében lenni, valamiféle kísértetnek vagy szellemnek gondolják a szegény, babonás pogányok. Megkértem Gustav atyát, hogy tanítsa nekik a biblia felvilágosult igéjét, a babona ellen, de sajnos Gustav atya sem állhatja eme állatot. Ennek ellenére, még ha az életem árán is, de elviszem Önnek ezt a nagyszerű, csodálatos élőlényt!"

Sajnos ez már nem történhetett meg, mert Königbergamon visszatérte előtt vérmérgezésben meghalt - egy Rágcsálóbagoly harapása nyomán.

Én pedig remélem, hogy megbocsájtjátok nekem, hogy ez előző fél oldalban ilyen hosszan és részeltesen ecseteltem azt a hülyeséget, ami éppen ebben a pillanatban pattant ki a fejemből, és amiből egy árva szó sem igaz... bocs.


( :DDDDDDDDDDDDDDD )

ps.
Az állat amúgy egy jól retusált bagolyfecske, ami tényleg tazmániában él, de nem így néz ki, hanem. Amúgy az is vicces. íme:



3 comments:

Anonymous said...

Neked az agyad ilyenkor működik a legjobban :):)

Teee albinoállatológus :)

Anonymous said...

Agy? Működik? :P

Drágám, csak annyit mondanék, hogy toll a füledre.

atmosfairy said...

ide tök véletlen tévedtem és ameddig nem olvastam tovább, simán benyeltem, hogy ILYEN VAN majd a következő gondolatom az volt, hogy NEKEM IS KELL. :D
biztos jól elszórakoztam volna vele. :)

amúgy klassz blog. :)

üdv.

mindi