Na. Hát szóval elolvastam az Albert Györgyi depresszióról írt önéletrajzi könyvét. A végén vannak beszélgetések, azokat még nem. De a lényeg, azt hiszem, megvan.
Először is: nem nagy szám íróilag. Távol álljon tőlem, hogy valakit holtában kritizáljak (persze miért ne), de a lényeg nem is ez volt számomra. Hanem a betegségéről készített beszámolója. Sokmindent felismertem benne, sokmindent nem.
Egyébként van néhány szép szófordulat, hasonlat benne, de ezek viszonylag elvétve találhatóak csak meg. Valószínűleg egyébként a betegségének tudható be az, hogy nem tudott írni egy igazán összeálló könyvet. De mint mondtam, nem is baj, mert nem ezért olvastam.
Jó lett volna az ő történeteit más kontexusban is látni, mert nyilván az ő leírása csak az egyik szempont. De mostmár mindegy. Jóéjt.