Érdekes dolog jutott eszembe. Eddig is tudtam, de most fogalmaztam meg egzakt módon először. Szóval én nem igazán ismerem azt a viszolygást, amit az emberek bizonyos állatok iránt éreznek. Kivéve a pókot, azt én is utálom. De engem sosem ijesztett meg se rágcsáló (kivéve amikor a sajátom beleharapott a lábujjamba...), de béka, se kígyó, se síkló, stb. Üveg mögött főként nem taszítanak, sőt, kifejezetten érdekelnek.
Engem ugyanis nagyon meglepett, hogy sok ismerősöm, köztük kb 50%-ban fiúk egyszerűen félnek a patkánytól. Persze nem remegni kezdenek, ha meglátják, csak úgy viszolyognak tőle. Persze nyilván ez nem egy szó szoros értelemben vett félelem, de valamilyen negatív érzés mégiscsak.
Különös, mert belőlem - hála égnek - ez tökéletesen hiányzik. Még a pókot is nézegetm, ha a falon nyugalomban van. Aztán persze kidobom a picsába, mert azért egy pók társaságában én sem vagyok szívesen. De a siklót, kígyót - ha biztosan nem bánt - tuti megfogom, nyakamba teszem, nekem ez nagyon nagy fán.
De könyörgöm, egy melegvérű állatól iszonyodni? Ez olyan furcsa. Főképp, hogy ez valami előzetesen programozott érzés, mert biztos, hogy az emberek nagy része még sosem látott patkányt, egeret kártevőként. Csak ketrecben, állatkertben. Honnan ez a félelem? Szocializációs vagy genetikai okai vannak? Ti hogy álltok ezzel? Mit éreztek pontosan?

(ui.: én gyerekkoromban a kötött pulcsiktól iszonyodtam. Most is kiráz a hideg tőlük. Ugyanis akkoriban megrágcsáltam minden ruhadarabomat, és az csikorgott a fogam alatt. FÚJ!!!)