Nem szokásom ilyenen kattogni, de muszáj meg-és lejegyeznem meglepődésemet azon, hogy olyan ember kéri rajtam számon, és fejezi ki megvetését a depressziómért, aki jóbarátként úgy viszonyult a rettenetes hangulatomhoz és mentális szenvedésemhez, hogy "oldd meg egyedül".
Köszönjük, az igazán értékes és méltányolható hozzáállást. Le is zárom a témát, de azért köszönöm az illetőnek, hogy végre saját maga által egészen konkrétan kiderült, hogy mit gondol rólam.