Rossz, hogy nem tudom leírni, mi történt az elmúlt napokban. Pedig annyi mindent lenne. Csak én a mindennapokról nem nagyon szoktam írni, de ezt ti tudjátok a legjobban.
Pénteken voltunk a Broadway feszten, ami az egyik budapesti nagyszínház előtti téren kerül megrendezére. A minőséget és a szakmai kvalitásokat most hagyjuk. Találkoztunk véletlenül P-vel, aki annyira megörült nekem, hogy átölelt és percekig nem engedett el. Nem volt rosz érzés, mert végül is szép is helyes is, de az ilyen gesztust akkor tudom értékelni, ha értem motivációit. Az övét meg nem ismerem.
Aztán ma hakni nap volt. A gödöllői kastélyban voltunk egy nagyon fényűző esküvőn. Után Lorával és La-val elmentünk egy másikra, immár mint vendég. Ahol asszem életem legnagyobb karaoki sikereit arattam.
Viszont ez a másik elég szegényes és szerény volt. Egy egyébként se túl szép helyen volt megrendezve. Eléggé szocreál volt. Az egész buli olyan volt, mintha 20 éve lennénk. De a végére tök jól belerázódtunk.
Most eldőlök. Mert ittam is.