A mai napi éretekzésünket kezdjük egy statisztika elemzéssel. A legutolsó "mondja meg ön" játék eredménye alapján szerintetek a sárga mentőmellény a szárazföld felett közelekedő repülő utasainak maximum arra jó, hogy jelezze a (nem) reménybeli becsapódásuk helyét.
Legalábbis 13 szavazat erre érkezett, és ez a legtöbb.

Egyébként eléggé menős hétvégém volt. D-vel megnéztük moziban az 1408-at, ami közben is minden egyes mozgósítható végtagommal az egy-egy érzékszervembe beérkező ingereket próbáltam tompítani. Korlátózodott ez leginkébb a szemre és a fülre.
Előtte-közben meg kétségbeesettem hivogatott U. egy kedves iskolatársam, akivel nyáron egész jól összehaverkodtunk, aztán ő eltűnt mint egérszar a fűben, a suliban meg mindig eljátszotta a hattyú halálát, hogy ő milyen fáradt, én meg az egészet nem értettem, de annyira nem is akadtam fent rajta, szóval kb tettem rá nagy ívben.
Erre tegnapelőtt a mélyreható könyörgésnek, sms-ezésnek, telefonálgatásának a hatására átugrottam mozi után (de nagy szerencséje volt, hogy pont ott lakik, mert amúgy nem mentem volna át).

Elkezdtünk borozni, továbbra sem értettem, hogy most mi ez a mélyreható érdeklődés már megint, először azt mondta, tanácsot akar kérni szakmailag, aztán meg hogy tulajdonképpen meg akarja kérdezni miért jöttem el a rádióból, a végén meg töredelmesen bocsánatot kért azért, mert eltűnt. Hogy ő tudja, hogy ez milyen szemétség, és ezen változtatni fog, stb stb.

Megnyugtattam hogy túl nagy lelki válságot nekem nem okozott, max furcsálltam az egészet, mint ahogy azt is, hogy most hirtelen mea culpázik itt nekem.
Végül is egész jól elvoltunk, ott is aludtunk- kurva hideg van náluk, de egy cserépkályha csodákra képes.
Másnap meg más dolga nem lévén, elvittem magammal a hátvági arénás koncert próbájára- mert hogy énekelni fogok a szekeres adrienn-féle koncerten.
Ez eléggé letaglózta, hogy hű, meg ha, meg jé, nekem milyen érdekes életem van. Mondtam neki, hogy látod, ezért nem tudok fennakadni ilyen apróságokon amik a suliban történnek, hogy ki mit gondol kiről, satöbbi. Azért az én életem már egy elég más kategóriában folyik, nem azért mert olyan jaj de ügyes vagyok, hanem mert szerencsém vagyok, és már nem húsz éves mondjuk. De legalább annyinak nézek ki.
Aztán próba után találkoztam Á-val (ékezettel:P), akivel megintcsak moziba mentünk, utána pedig beestünk a jam pubba BJO koncertre, ami minket is meglepetésként ért. Meg az is kicsit, hogy ennek örömére a fél magyar bulvár-celeb társaság megjelent a helyen.