A tegnapelőtti társasági élményem (nevezzük így) hatására E.-vel, a mai éjszaka egy másik E. nevű emberrel álmodtam. Rajtuk kívül nem ismertem soha más E. nevű embert, kivéve az öreg kövér és idióta iskolagondnokot általánosban.

Azonban az az E. akivel álmodtam, a tesóm osztálytársa volt tizenöt évvel ezelőtt. Emlékszem rossz gyerek volt, illetve rossz tanuló, talán ki is rúgták abból az osztályból emiatt. Nyilvánvalóan azért álmodtam vele, mert egy ugyanolyan nevű emberrel találkoztam újra, de akkor is furcsa, hiszen ezzel a sráccal én sosem barátkoztam, talán két szót sem váltottunk soha, kivéve mikor nagyon régen oszálykirándulásra mentem tesómékkal.

Álmomban meg ültünk valahol, talán egy bárpultnál, ő persze ugyanúgy nézett ki, mint 10 évesen, és én mondtam neki hogy tulajdonképpen én nem is tudok róla semmit, kivéve azt hogy rossz volt, de talán csak azért gondolom így, mert pont belőle csináltak bűnbakot. Erre rámnézett, a tekintetében benne volt tizenöt év tapasztalata, és azt mondta komolyan és visszafogottan:
- Pontosan.


-----

Erről a témáról ennyit. Még annyi, hogy itt svájcvan a szemben lévő templom reggel félóránként öt percig kongat- és ha az utca másik oldalán csinálják ezt, az bizony elég komoly hangerőt jelent. Önmaga ez talán még nem tudna igen komolyan megzavarni a délig tartó alvásban- képes vagyok visszaaludni.
De a dologhoz hozzáadódik, hogy gondolom itt is tavaszi iskolaszünet van, mert az indiaiak éjszaka kettőig (apuka) és reggel hattól (gyerekek) igen hangosan verbalizálnak alattunk. Ez a két tényező, a kongatás, mert a hangos gyerek zsivaj majdnem nem hagyott aludni. De én voltam az erősebb.