First night

Tegnap késő este írtam az új albiban:

Nnnna jó, kezdjük a végéről.

Először is (vagy talán már nem is első alkalommal) kifejezetten Bridgitte Jones-nak érzem magam. Itt ülök a vadiúj apartmentben a hatodik kerületben (gyengébbek, alias csak magyarul tudók számára: albérletben), iszom és Lara Fabianra tátogok szenvedő arccal.

Bár Á. szerint sokkal inkább Carrie Bradshaw-ra emlékeztetek.

Tehát igen, átköltöztem ma egy másik albérletbe, ahol immár egyedül tengetem majd az életemet. Ilyet még sosem csináltam. Kicsit ijesztő, de nagyon izgalmas. Tegnap és ma is Á. segített amúgy. Ezért ezer hála. Nélküle nem ment volna. Négy táskával érkeztem oda és egy teherautónyival távoztam. De emelt fejjel!

Egyébként a főbérli kivágott mint macskát szarni. Elég gerinctelenek, nem szeretem az ilyesmit. Félek hogy holnap a kaukciót sem adják vissza. Akkor meg kardomba dőlök. De persze csak miután tökön szúrtam magam vele.

Elég kemény volt ez az összesen huszonnégy óra. Tegnap este nekiálltunk csomagolni. Hát már elkezdeni se volt kedvünk. Nem is csalódtunk az előérzetünkben, tényleg kurva szar volt. Osztán jött a teherautó, és átfuvarozott minket ide. Meg a mosógépet. Szerintem nem vagyok ügyetlen (de legfőképp szerencsés…), mert 2 nap alatt szereztem a mosógépet, a mikrót, meg egy porszívót.

Egyébként az új lakás a Weiner Leó utcában van. A nagymező irányában. Iszonyú jó hely. Imádom, már most.

Délután kicsomagolás közben a tévét néztem (hallgattam). Jobb híján a Hírtévét. Valami professzor fejű emberek beszéltek az ország sorsáról. Alapvetően nem mondtak volna talán akkora hülyeségeket, de a „Szakrális kultúránk” kifejezésnél azért kiakadt a mutató az agyamban. Aztán egyre inkább elmentek egymás seggbenyalásának az irányába. Ráadásul az egészet a filip nevű izé (műsorvezető ez?) irányította. Komolyan, van olyan jobboldali ember aki kritikus a jobb oldalra nézve, ezt felvállalja,és el is fogadják? Tudtommal nem nagyon. Érdekes, mert a többi oldalra ez nem jellemző. Rendszeresen felbukkannak kritikusok, minden politikai pártot illetően, a saját köreikből.

A másik csodálni való a Hírtévében az, hogy hihetetlen, hogy még egy egyszerű hírblokkban is képesek minden hír végére kihozni a kormány gyalázását. Minden a kormány hibája. A végén már nevettem.

Aztán átjött G. aki a következő kivágást küldte nekem a Zindexről. A vicc, hogy őt is gézának híjják. Na mindegy.

Holnap még vissza kell mennem a régi albiba,mielőtt jön a főbérlő meg a nyannyer, hogy hibajavítóval szépen kiegyengessem a falat, barna ceruzával meg a szekrényt. Ah. That’s life.

Egyébként tesómtól egy nagy patkányt kaptam születésnapomra. Tudjátok, a Lecsó rajzfilmben volt az a dagi patkány haver. Na, őt. Azt mesélte, hogy bement a játékáruházba, és azt mondta az eladónak: Heló! Egy patkányt szeretnék!

:D

Aztán mi van még; Természetesen az internet nem működik itt (pedig van), úgyhogy az első este ezt a bejegyzést word-be írom. Holnap majd feldobom valahonnan.