Sokszor elgondolkodom emberken. Hogy vajon mennyire látják magukat reálisan.
Teszem azt: egy ember azt mondja, hogy ő utálja az irigy embereket. És a következő pillanatban ő is irigyen viselkedik.
Biztos ismerős a helyzet. Hányszor voltál már tanúja.... és hányszor tetted meg te magad is pont ugyanezt?
Engem taszít ez a viselkedés.
Azt mondja: Nem szeretek senkivel beszélgetni. Aztán beszélget. De nem nem úgy (véletlenül se), hogy annak értelme legyen. Unalmasan, kényszeredve. Akkor minek?
Hát igen, nekem is hányingerem van az emberektől többnyire. Alkalmazkodom hozzájuk, mert nincs más választásom. De akkor is. Tönkretesznek.