Mostmár egyre több évre visszamenőleg megfigyeltem, hogy velem valamiért októberben történnek az érdekes dolgok. Ezért idén is nagyon várom ezt a hónapot, ami enélkül unalmas és érdektelen lenne. A kiábrándító szeptember, és a lehangoló november (ami szerény véleményem szerint a legszörnnyűbb része az évnek) közti átmenet.

Rögtön van több időpont is ami miatt emlékezet lehet. Például itt van rögtön, hogy október végén átköltözöm egy másik albérletbe. Költözni undorító dolog, ezt mindenki tudja. Mégis várom, mert ez valami újnak a kezdete, és valami olyan dolognak a vége, amit már nagyon le akartam zárni. Ezt a lakást már itt szeretném hagyni. Mostnában elgondolkodtam rajta, hogy talán mégis szeretem, és szar lesz itt hagyni, de asszem nem. Persze hozzám nőtt, de ez csak az idő miatt. Sajnos a lakás szar, minden más jó. Pl. a főbérlő eszményi. Remélem a következő is az lesz (olvass a blogot szóval most vigyorog).
Viszont sok rossz élményem van itt. És tudjátok: van lakás, ahol az ember él, és van, amelyik az otthona. Ez az előbbi.