A tévében arról van szó (discovery), hogy a Star Trek sorozat mennyiben volt hatásra az emberi kultúrára. A dokumentumfilm ez a sorozat ihlette a (műtéti) lézerkés, a rádiótelefon, és az Ipod fejleszőit is.
Valamint azt is elmondták, hogy a téridő meghajlításához több, mint egymilliárd nap energiájára lenne szükség. És én még azt hittem, hogy a norbi torna a megerőltető.

Olyasmiről is szó volt, hogy szintén ebből a filmből ered a tolóajtó is, illetve hogy a legérdekesebb eszközük a transzporter volt, aminek a létrehozására már szintén voltak próbálkozások, és úgy tudom, hogy elemi részecskéket már sikerült transzportálni laboratóriumi körülmények közt.
Kezdem érteni, hogy miért kedvelem a Star Trek-filmdinasztiát.
Sokat gondolkodtam már azon, hogy az irodalom - jelen esetben a filmművészet- milyen hatással van a tudományra. Azt mindig is tudtam, hogy a tudósok ötletadói az írók - gondoljuk csak Verne Utazás a holdba című könyvére-, de nem tudtam megítélni, hogy mégis, milyen mértékben.
Sokkal biztosan most sem merném felbecsülni, de egy jelen pillanatban egy kicsivel még inkább biztos vagyok abban, hogy igen: a tudomány ihletadói azok a fantáziagépek, akiknek halvány gőzük nincs a fizikához.


Persze ez logikus is; a tudósok agya nem arra van kiképezve, hogy mindig újabb és újabb dolgokat találjanak ki. Nem technikai eszközökre gondolok, hanem célokra. Az álmodozók kitalálják a célokat, a tudósok pedig az eszközöket. Talán ez a legjobb megfogalmazás.

Tulajdonképpen ehhez nem nagyon értek, csak elméletben gondolkodom róla, aztán vagy beletrafálok, vagy nem, de biztos vagyok benne, hogy B. úgyis fogja magát és odaokoskodik valamit a kommentbe :P