Velem mindig októberben és novemberben történnek a fontos dolgok. Nem tudom miért, de évek óta egyre inkább ezt figyelem meg. Talán mert a nyári nagy ubiszezon után ilyenkorra indulnak be az emberek.
Meg hát ugye mim szokott még ősszel lenni? Igeeeen, herpeszem. Természetesen most sem maradhatott ki a buliból. Közvetlenül és kiszámíthatóan a 25 napja tartó betegségem záróakkordjául jelent meg. Legalábbis remélem, hogy ezzel már lezárom ezt a szar időszakot.

Aztán nézzük csak. Mindig meglep az élet. Az ember keresi a tűt a szénakazalban, egyre elkeseredettebben. Aztán fogja magát, elege lesz belőle, leül, és csak néz maga elé.
És ott a tű.
Kedvesen, szolidan, mégis szemtelenül csillog az ember orra előtt.