Egy ideje olvasok egy blogot, amit egy amerikában élő magyar tanár ír. Általában gasztronómia és kutyázás témakörben, de most írt egy olyat, amin komolyan meglepődtem. Azt írja ugyanis, hogy az egyetemen, ahol dolgozik, kirúgtak valakit másolásért. Nem igazán derült ki hogy mit másolt, de valami házidolgozat jellegű dolgot. Tehát nem szakdolgozatot.
Kifejetettem kommentben, hogy szerintem ez némileg eltúlzott büntetés. Láthatóan rajtam kívül minden olvasó az ellenkezőjét gondolja.

Én ugyanis úgy gondolom, hogy igen, valóban, büntessék meg azt, aki másol. De kirúgással? Ez pedagógiai módszer? Nem, semmiképp. Én valószínűnek tartom, hogy az illetőnek sokkal inkább épülésére szolgálna, ha újra meg kéne írni, a saját kútfejéből, plusz még két másikat. Ezzel elérné a tanár, hogy biztos dolgozzon a bűnös, és megtanulja az anyagot, meg azt is, hogy rosszul jár, ha másol. Az egyetem leginkább az oktatásra van elhivatva, és nem igazán találom nemes vagy morálisan elfogadhatónak, hogy akivel probléma akad, azt simán kivágják, mint macskát szarni. Furcsa, hogy nem lehet hibázni, és nem lehet jóvá tenni. Így sosem lesz jó szakember belőle.

És hát ki nem súgott még? Kinek nem súgtak még? Ki nem puskázott?
(Én speciel tök ritkán, mert idegileg nem bírom, és szájról nem tudok olvasni. De ez egyéni szocproblem.)

Persze, elvileg jó módszer lenne a "ne hibázz" irány.
Ha nem lennének szar oktatók. Ha nem lennének felesleges órák. Ha nem lennének érdektelen tantárgyak. Ha nem lennének rosszindulatú csoporttársak. Ha nem lenne a gondolkodás szabadsága, és ha éjjel-nappal hordanánk a csuklónkon egy villogó karkötőt, ami érzékeli, ha csalni akarsz, és azonnal megsemmisít.