Wednesday, April 15, 2009

Most láttam egy tegnapi kommentet az ateista bejegyzésemhez. Különösebben nem lepett meg, hogy az illető viszonylag kevés empátiával és megértéssel (szövegértelmezésre gondolok itt), és viszonylag erős indulatokkal képviseltetik a téma iránt. (Mindezt borzasztó helyesírással.) Tulajdonképpen igen jó leképezése ez annak, ahogy az egyszerűbb emberek állnak az ilyen dolgokhoz.
Hiszen így kezdtem: az ateizmus az egyik leginkább megosztó mozgalom..

Érdemben nem kívánok reagálni a reagálásra, nem hiszem, hogy szükség van rá.
B. lécci máskor ne add meg idegeneknek a blogom címét, köszi.

16 comments:

B. said...

Nem tudom, kire, melyik B-re gondolsz, de én, aki általában B. néven szoktam kommentelni itt, nem adtam meg nemhogy idegennek, de senkinek sem a blogod címét.

Xinaf said...

Szerintem inkább nem szeretnél belevágni egy véleményegyeztető csatába...
Pedig kiváncsi lennék a véleményedre... bár a különböző blogok erre teljesen alkalmatlanok...
Csak azt nem értem, mi lett volna a megfelelő reagálás? Sírógörcsök közepette elismerni, hogy aki hisz, az mind hülye, elsősorban én?

Vitatkozhatnánk, melyikünkben nincs empátia, hiszen én nem minősítettem minden ateistát, csak téged. Te viszont óriási empátiával kritizáltad az összes hívőt.
Nem lenne kedved egyszer személyesen beszélgetni erről? Nem támadás, nincs hátsó szándék. Egyszerűen csak szeretek vitatkozni.

B. said...

Kétlem, hogy eme blog írójának mostanában lenne ideje illetve energiája ilyen végeláthatatlannak és elég reménytelennek tűnő vitára. (Lehet az ilyesmi szórakoztató, én is sokat játszottam ilyet régebben, de nem minden élethelyzetben van erre az embernek igénye és lehetősége.)

Xinaf, én nem akarlak téged bántani, nem adtál okot rá, azt sem tudom, ki vagy, a blogodból csak azt az egy bejegyzést olvastam el, ami az itteni írásra való reakció volt, de abban a kevésben nem sikerült bemutatnod, hogy komoly, érdekes beszélgetésre képes és felkészült vagy - és nem a válaszod rövidsége miatt. Ennél kicsit többet kell letenni az asztalra, hogy felkeltsd olyasvalaki kíváncsiságát, aki már alaposan végigrágta magát a témán. Lelkes fiatal önjelölt apologétákkal Dunát lehetne rekeszteni, de kevés köztük a figyelemre méltó...

Xinaf said...

Na jó, nehogy már "bizonyítanom" kelljen, hogy méltó vagyok valakivel beszélni...
Ha az író nem ér rám, az ő dolga. Ha nem akar velem beszélni, az is az ő dolga. Ha arrogáns féregnek tart, az is magánügye. (Nem, nem írt ilyet sehol, ez egy példa).
Szerintem amúgy az itteni írás sem mutat olyasmit, hogy az írója, idézek: "komoly, érdekes beszélgetésre képes és felkészült". Írt egy véleményt, ami személy szerint nekem bántotta a szemem, mert szerintem önkényesen kritizál, anélkül, hogy ismerné a másik oldalt.
Természetesen nem azt írom, hogy no aztán én majd megmondom a frankót... csak rosszul esett, hogy én lettem az, aki empátiára képtelen, és nem az, aki folyamatosan vagdalkozik, arról ír, milyen érzékenyek és törékenyek a "hívők", és nem ő, aki halálosan megsértődik, ha valaki kritikával meri illetni...
Bocsánat, az internet kemény világ, aki oda ír, az vállalja a közszereplés valamilyen formáját.

Ismét leírom: nem támadni akarok. Nem kötelező velem beszélgetni, nem kötelező rám reagálni. Viszont nekem is éppen úgy szabad véleményt írnom, mint akárki másnak.
Tisztelettel: Xinaf

B. said...

Ki mondta, hogy nem szabad véleményt nyilvánítanod? Annyira szabad, hogy még itt is megtehetted, nem csak a saját blogodon.

Bizonyítanod ugyan miért ne kellene? Nincs mindenkinek ideje minden egyes beszélgetni vágyó emberre, aki az útjába kerül. Nem doktori disszertációt vár az ember ilyenkor, csak valami apró jelét annak, hogy ígéretesnek tűnő elmével hozta össze a sors. Te egyetlen érdekes gondolatot sem osztottál meg velünk, és mindezidáig semmi nem utalt arra, hogy képes lennél többre. Az, hogy meg vagy győződve valamiről, és szívesen írsz vagy beszélgetsz róla, önmagában még nem teljesítmény. Én sem támadni akarok, de ezt nem tudom szebben megfogalmazni anélkül, hogy hazudnék.

Nem tudhatom biztosan, hiszen nem ismerlek, de - mint utaltam rá korábban - van némi tapasztalatom ilyen téren. Úgy tippelem, hogy téged legjobb esetben is egy-két évnyi intenzív gondolkodás választ el attól, hogy értékelhető beszélgetőpartner legyél, de nem olyan irányba haladsz, hogy ezt a lehetőséget realizáld. Sajnálom, megint csak őszinte voltam. Próbáld megmutatni, hogy rosszul ítéltelek meg... ;-)

e said...

xinaf, B. kifejezetten finom volt veled, szerintem egy idegesítő tejfölösszájú mitugrász vagy, egy rakás kibaszott unalmas frázissal.
nem vagy egyenrangú partner. nem sok értelme van annak, hogy leírom, de annak se lenne, ha vitáznék veled. akár tetszik, akár nem.

és most villámgyorsan kattanj le erről a blogról.

B. said...

Őszintén szólva nekem már ettől is kicsit lelkiismeretfurdalásom van. Fegyvertelen lényre támadtam... és szegény nem is próbált ártani nekem, csak idegesítően zümmög itt az orrom előtt.
________

Gonosz hangulatban vagyok épp, de az a helyzet, hogy itt és most gyakorlatilag teljesen mindegy, mit írunk. Senkit nem lehet gondolkodásra kényszeríteni, főleg nem a távolból. Az ember vagy jóindulatúan bazsalyog a hülyeségeikre, vagy kerek perec megmondja, hogy hülye vagy, fiam, egyes. Utóbbi legalább kevésbé fárasztó, és hamarabb vége van... :-D

Xinaf said...

E: Mert ha nem kattanok le, akkor mi lesz? Csúnyákat írsz? Keményem odamondasz nekem? Esetleg még meg is fenyegetsz? Sajnos ez így, interneten keresztül nem volt valami meggyőző... mond csak, te tapasztalt bölcs, elgurult a nyugtató? Amúgy szerintem sem vagyunk egyenrangú partnerek, mivel én kulturált vagyok.

B: Azért nem ide írok véleményt, mivel illetlenség ilyen hosszúságú kommentet írni, mint az én bejegyzéseim.
A közvélemény mondjuk a legkevésbé sem szeretné a véleményemet olvasni, így különösen tartózkodnék a véleményem megírásától...

B. said...

Sorry... :-)

e said...

érdekes, hogy azt hiszed, te kulturált vagy. hogy mi lesz, ha nem kopsz le? megkérem az isten hogy verjen meg. huhú.

képzeld el, hogy senkinek sem kötelező veled vitázni, és nem ártana megfontolnod a lehetőséget, hogy bizonyos esetekben nem te vagy az okosabb. amíg ezeket nem látod be, akár elméleti szinten, egy értelmes ember sem fog leállni veled nemhogy vitázni, beszélgetni sem.

Xinaf said...

Miért, mi kulturált válasz létezik olyan kijelentésre, hogy (idézek) "és most villámgyorsan kattanj le erről a blogról." A kulturálatlan válaszom az lett volna: "ki a halál vagy te, hogy utasítgass engem, te szerencsétlen?", vagy valami trágárabb. Vagy az a kulturált, ha parancsodnak engedelmeskedve fülemet-farkamat behúzva kihátrálok? Esetleg nekem is olyanokat kéne írnom, mint neked, miszerint kibaszottul szűk a látóköröd? Nem ismerlek, most pusztán az itt leírtak alapján írom. Az már kultúra, mi?
Ki erősködik azon, hogy vitázzunk? Egyszer írtam, hogy szívesen tenném.
Hol írtam, hogy okosabb vagyok akárkinél is? És milyen alapon minősíted a barátaimat? Ja, értem, az "értelmes ember" azokra terjed ki, akik veled értenek egyet... bocsánat, ezt nem tudtam.

Nem értem amúgy, mi végre ez a kioktató, fellengzős, és nagyképű stílus velem szemben. Ha úgy jöttem volna ide, hogy "te büdös féreg, mit merészelsz, hogy írhatsz ilyen faszságot?" De nem tettem még hasonlót sem. Kritizáltam, az igaz, ez viszont alapvető jogom. Kritikára reagáltam ugyanígy.

Jó lenne, ha nem feltételeznéd, hogy mindenkit lenézek, ahogy te engem.

e said...

hogy milyen alapon utasítgatlak? olyan alapon, hogy ez az én blogom, és te vagy, aki kéretlenül zaklatsz, és csodálkozol, ha valaki nem kíváncsi rád. és hogy mi lesz? letiltom a kommentelést, az.

B. said...

Kár, hogy ilyen csúnya szóváltásba torkollt ez a vita...

Xinaf, neked akkor kellett volna venned a lapot, amikor azt írtam: "Ennél kicsit többet kell letenni az asztalra [...]" Erre kétféleképpen lehet normálisan reagálni. Vagy elfogadod a kritikát, és elgondolkodsz rajta, vagy azt mondod, hogy ha nektek nem vagyok elég jó, akkor majd beszélgetek mással.

E., szerintem Xinaf itteni néhány kommentjét kicsit túlzás zaklatásnak nevezni... :-)

Xinaf said...

A világért nem akarok senkit megfosztani a kommentelés lehetőségétől, így nem is provokállak tovább. Nem is akartalak.
Aki blogol, és az internet nyilvánossága előtt ír le dolgokat, annak ne sírjon a szája, ha lereagálják. Olyan, hogy "magánblog" létezik ugyan, csak éppen ez nem az, hiszen szabadon olvasható akárki részéről.
Ne tiltsd le a kommentelést (bár ezzel engem ugyan nem tudsz fenyegetni, inkább az olvasóiddal nem akarok kicseszni). Nem írok többet, ez lesz az utolsó. Magadat minősíted, ha zaklatásként értelmezel néhány kommentet egy nyilvános internetes oldalon.
További jó lenézést, utálkozást és bunkóskodást kívánok!

e said...

pedig ez egy magánblog, le is jelszavazhatnám, de felesleges, inkább megkérek minden olvasót, akinek ÉN mutatom meg, hogy ne adja tovább a címet. ezt a mi közös ismerősünk figyelmen kívül hagyta, így jutottál te ide. ha ő jobban odafigyel, ez a beszélgetés sosem történik meg, és nem kell visszautasítanom egy fárasztó, makacs, ámde elég öntelt és önbizalommal teli vallásos vitázási felkérését. az elmúlt 8-10 évben már rengeteg emberrel vitáztunk, és nincs kedvem újra és újra lefutni a köröket, ezt talán még te is megérted. nem írtál semmi újat, se itt, se a saját blogodon, ugyan miért akarna veled vitázni bárki is? azt hiszed hogy amit gondolsz az valami eredeti?:) nem az. a kommentelést pedig nem az egész blogon tiltom le, csak itt. te nem tudnál az én olvasóimmal kicseszni.

beszélhettem volna szépen is veled, meg türelmesen, de ennek semmi értelme nem volna. szerintem te nem akarsz vitázni, inkább csak a saját igazadat bizonygatni, és a saját hangodat hallatni, másokat "meggyőzni", stb. veled ellentétben MI valóban nem akarunk meggyőzni senkit, főként nem olyat, aki egy kicsit se fogékony rá. aki a hitről akar vitázni, az a saját hitének a gyengeségét bizonygatja, mondta csányi vilmos, és igaza volt.

Stiegliz said...

huh.....
Elbújtam nagyon mélyre.
tanultam a hibámból. pofám laposra fogom, de egyet azért, ha szabad.
Nagyon más irányt vett,mint az eredeti szándék gondolta.

Elnézést mindenkitől,a kellemetlen pillanatokért.