Érdekes megtudni, hogy valaki az őt érő kritikámat irigységnek gondolta.
Talán azért tett így, mert 1.) nem ismer eléggé, és nem tudja, hogy az irigység hiányzik belőlem.
Talán azért, mert 2.) így lényegesen könnyebb volt betenni a fiókba az egyébként - ezek szerint - jogos kritikámat.

Az első esetben furcsa, hogy nem látja az összefüggést, vagy talán saját magát se ismeri annyira jól, hogy tudja: velem szemben ő tele van irigy hajlamokkal. Mindenki magából indul ki.
A második esetben... ha ez a kritika jogos volt, és őt valamilyen szempontból nagyon kellemetlenül érinti, olyannyira, hogy feláldozza egy ilyesféle ... indokkal a barátságunkat, akkor vagy sosem volt barát, vagy elmebeteg.